Gondolatok Advent harmadik hetében
Várakozás, csendesség, egymásra figyelés. Mit jelentenek ma 2015 ünnepi készülődésben számunkra ezek a szavak?
„Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van,
de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (1. Sámuel 16:7b)
Hamarosan itt az ünnepi hajrá, lassan elragad minket a forgatag. Színes fények, hömpölygő tömeg, egyre több a külső inger és elvárás, mégis nagyon fontos figyelnünk a halk szóra:
„Vigyázz magadra, csendesedj el!” Eljut hozzánk a hang?
Minden fölött nincs hatalmunk, gyakran az események nem a mi irányításunk alatt vannak, azonban van, amiről mi dönthetünk és hallgathatunk a tanácsra:
„Vigyázz a lelkedre, testedre, szívedre, elmédre! Pihentesd meg a lelked is, adj időt magadnak a rohanásban!”
Kell egy-egy este a családdal, barátokkal...
Kell egy-egy este egy jó könyvvel, vagy zenével a csendben...
Kell egy kis béke bentre!
Igen, minden embernek van gondja, baja, de legalább most szakítsunk egy kis időt arra, hogy figyeljünk jobban egymásra. A kedvesség, egy mosoly, egy jó tanács gyógyít, erőt ad annak is, aki mondja és annak is, aki hallja. Próbáljuk ki: sokkal izgalmasabban fest a világ, ha nem csak arra figyelünk, ami a szemünk előtt van, hanem arra is, ami nem látható.
Túlságosan rohanunk. Túl gyorsan beszélünk. Túl gyorsan gondolkodunk, már ha gondolkodunk! Mailezünk, SMS-ezünk, és az üzeneteinket nem olvassuk el újra, túl sokat tudnunk és még is nagyon keveset, azokról, akik hozzánk tartoznak, akik „ránk vannak bízva”. Ne engedjük, hogy a dolgok értelme vesszen el, ami miatt érdemes küzdeni!
Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra és élményre, az örömre és a bánatra egyaránt. Ha nem tesszük, egyszer csak arra ébredünk egy nap, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, de nincs velünk. De, ha nem veszítjük el a ráfigyelés képességét, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, együtt megyünk tovább egymást megerősítve.
Legyen hát ez a néhány hét csönddel, meghallgatással, figyelemmel és örömmel teli.
Mihály Sándor