"Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak,
valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk."
(Apostolok Cselekedetei 2,39)
Feltámadása után negyven nappal Jézus fölment a mennybe, de távozása előtt megígérte a tanítványainak, hogy elküldi hozzájuk a Szentlelket, mint Istentől érkező Segítőt, Krisztusnak bizonyságtevőjét, a bűnöknek leleplezőjét, az igazságnak lelkét, aki állandóan velük marad, és vezetni, tanítani, irányítani, tanácsolni, vigasztalni fogja őket és bennünket.
Tíz nappal később Isten Fia be is teljesítette ígéretét, mert a Jeruzsálemben összegyûlt tanítványokról azt olvassuk, hogy mind megteltek Szentlélekkel. A Szentlélek akkor és ma is vezeti, tanítja, irányítja, tanácsolja, vigasztalja Istennek gyermekeit, ha igénylik ezt, és figyelnek rá. A Szentlélek jelenléte a hívő keresztyénekben megváltoztatta és meghatározta egész életvitelüket, és megváltoztatja, meghatározza a mi életvitelünket is.
Négy dolog kiemelhető, ami a Szentlélek bennünk lakozására utal.
1. A Szentléleknek a bennünk való lakozása új azonosságot teremt. Isten fiaivá lettünk, amely a Szentlélek által való újjászületésnek az eredménye. "Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek...",(Ján 1:12) Az Úr Jézus határozottan hirdette a Szentlélektől való újjászületés szükségességét, mint az Isten országa meglátásának és az oda bejutásnak elengedhetetlen feltételét. "Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába." (Ján 3:5)
2. A Szentléleknek a bennünk való lakozása egy új közösséget hoz létre. Magával az Atyával Jézus Krisztus által, Jézus Krisztussal és az Ő testével, a gyülekezettel.
3. A Szentléleknek a bennünk való lakozása új felelősséggel is jár. Mivel többé nem vagyunk a magunkéi, hanem az Övéi, és az Ő testéhez a gyülekezethez tartozunk, ez a hozzá és a gyülekezethez való tartozás új felelősséget ruház ránk hívő keresztyénekre.
4. A Szentléleknek a bennünk való lakozása egy új életstílust követel, amely alárendeltségen, engedelmességen alapszik Isten akarata, vezetése iránt. Többé nem élhetünk úgy, ahogyan az újjászületésnek pillanatáig éltünk, viselkedtünk, beszéltünk, gondolkodtunk, éreztünk, cselekedtünk. Mindennek meg kell változnia, a mi értelmi világunknak, a mi akaratunknak, és a mi érzelmi világunknak is.
Kedves testvéreim, barátaim, akik olvassátok ezeket a sorokat. Ha változást szeretnénk legalább az életnek ezen a négy területén, akkor alá kell rendeljük életünket teljesen a Lélek uralmának és vezetésének!
Mihály Sándor