„…íme, hirdetek nektek nagy örömet…” (Lk 2,10)
A fényes díszek csillogása, az örömteli karácsonyi énekek hangja, a boldog gyermekek és a karácsonyi üdvözletek olykor azt a látszatot keltik, hogy az Úr Jézus Földre jöttének mindenki örült és örül. De ez manapság sem igaz, és soha nem is volt az.
Jézus megszületésének a híre vegyes érzelmeket váltott ki. A bölcsek boldogan fogadták, és imádták a Megváltót. „Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük” (Mt 2,10). De Heródes királyt aggodalom és féltékenység töltötte el, amikor tudomására jutott a hír, ezért megpróbálta megtalálni és megölni a kisgyermek Jézust (Mt 2,3-4;16). A legtöbb ember azonban nem érzékelte a történtek jelentőségét.
Napjainkban sokan tisztelik az Úr Jézust, és örülnek az üdvösségüknek. De…
Sokan gyűlölik Őt. Rosszallásukat fejezik ki, ha a karácsonyi üzenetet Jézus születéséhez kapcsolják akár családi körben, akár nyilvános helyeken. (Inkább beszéljünk csak úgy általánosságban szeretetről és békességről!) Mások közönyösek, az ünnep igazi jelentésével és jelentőségével nem törődnek. Nem foglalkoznak azzal, hogy kicsoda az Úr Jézus, és miért jött. Nem gondolnak arra, hogy szükséges a bűnbánat, a hit, hogy elfogadják Őt Megváltójuknak.
És te hová tartozol? A gúnyolódók közé? A közönyösök közé? Ha figyelmen kívül hagyod Megváltód meg-megújuló hívását, akkor visszautasítod Őt.
A karácsonyi örömhír választást sürget. A döntés pedig mindenkinek személyes ügye. Ha még eddig nem készítettél helyet a szívedben az Úr Jézusnak, ne halogasd, és akkor Ő is helyet készít számodra a mennyben.
Mihály Sándor