„Megbékélés - Krisztus szorongató szeretete”
(2.Korinthus 5,14–20)
Az előkészületek során hamar világossá vált, hogy az idei ökumenikus imahét anyagában két fő hangsúlynak kell lennie. Mindenekelőtt Isten szeretetét és kegyelmét kell megünnepelni, „az emberiség megigazulását egyedül kegyelemből”, a Luther Márton nevéhez fűződő reformáció fő témájára utalva. Másrészt az imahét anyagának rá kell világítania a reformációt követő mély megosztottság fájdalmaira is, amelynek erős hatása volt az egyházra. Nyíltan meg kell nevezni a bűnt, és olyan lépéseket kell tenni, amelyek a megbékélés útjára vezetnek.
„Krisztus szeretete szorongat minket”. Ezzel az igeverssel (2Kor 5,14) és a korinthusiakhoz írt második levél egész ötödik fejezetének összefüggését figyelembe véve fogalmazta meg a német bizottság a 2017-es imahét témáját.
Ez a bibliai igehely azt hangsúlyozza, hogy a megbékélés Isten ajándéka, amely az egész teremtettségre vonatkozik. „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.” (19. vers) Isten cselekedetének eredményeként az ember, aki megbékélt Krisztusban, válaszul arra hívatott, hogy szóval és cselekedettel is hirdesse ezt a megbékélést: „Mert Krisztus szeretete szorongat minket” (14. vers). „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” (20. vers). A textus hangsúlyozza, hogy nincs megbékélés áldozatok nélkül. Jézus az életét adta, Ô mindenkiért meghalt. A megbékélés követei az Ô nevében szintén arra hívattak, hogy hasonlóképpen áldozzák oda életüket. Többé nem önmagukért, hanem Krisztusért élnek, aki meghalt értük.
A nyolc nap istentiszteletein a kijelölt ige alapján fogalmazták meg a nyolc nap témáit. Ezek az egyes versek teológiai mondanivalójára utalnak:
1. nap: Egy meghalt mindenkiért
2. nap: Többé ne önmaguknak éljenek
3. nap: Ne csak test szerint tekintünk egymásra
4. nap: Minden régi elmúlt
5. nap: Minden újjá lett
6. nap: Isten megbékéltetett önmagával
7. nap: A békéltetés szolgálata
8. nap: Megbékélés Istennel
Az a tény, hogy Isten Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, a legelső és legfontosabb ok az ünneplésre az ökumenikus istentiszteleten. De az istentiszteletnek bűnünk megvallását is magában kell foglalnia, mielőtt az ige hirdetését halljuk, és Isten megbocsátásának mély kútjából merítünk. Csak így tudunk majd tanúskodni a világnak arról, hogy lehetséges a megbékélés. Tanúságra indítva Krisztus szeretete imádságra késztet minket, de ugyanakkor arra is, hogy az imádságon túl valamit tegyünk is a keresztények közötti egységért. A gyülekezeteknek és egyházaknak szükségük van Isten megbékélésének ajándékára, mint ami az élet forrása. De mindenek felett szükségük van erre az ajándékra a világ felé mutatott közös tanúságtételükhöz. „…hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem” (Jn 17:21). A világnak szüksége van a megbékélés követeire, akik ledöntik az elválasztó korlátokat, hidakat építenek, békét teremtenek, és új életutakhoz nyitnak meg ajtókat Jézus Krisztus nevében, aki megbékéltetett bennünket Istennel. Bárcsak Isten megbékélésének forrása áradna az idei imahéten, hogy sokan békességre találjanak, hogy hidak épüljenek! Bárcsak Krisztus szeretete szorongatná az egyházat és egész népét, hogy megbékélt életet éljen, és lerombolja az egymástól elválasztó falakat!
(forrás:MEÖT)