A 2019-es Ökumenikus Imahét témája
„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…”
(5.Mózes 16,18-20)
A keresztények minden évben a világ minden táján azért gyűlnek össze, hogy imádkozva növekedjenek az egységben. Olyan világban tesszük ezt, ahol a korrupció, a kapzsiság és az igazságtalanság egyenlőtlenséggel és megosztottsággal jár. Az imáink egységesek egy szétszakadozott világban. Ebben van az erejük. Keresztényekként vagy közösségekként gyakran bűnrészesek vagyunk ugyan az igazságtalanságban, mégis arra kaptunk elhívást, hogy egységben tanúskodjunk az igazság mellett, és Krisztus gyógyító kegyelmének eszközei legyünk a szétszakadozott világ helyreállításában.
A Krisztus-hívők egységéért tartott 2019-es ökumenikus imahetet az indonéz keresztények készítették elő. Az egyes napok témáját gondosan úgy választották, hogy bemutassák az igazságtalanságból fakadó küzdelmet. Indonézia 265 millió lakosának kb. 86%-a muszlim, és így a világ legnagyobb muszlim lélekszámú országa. A népesség mintegy 10%-a azonban a különböző hagyományokat követő keresztény közösségekhez tartozik. Indonézia a népessége és a kiterjedése alapján Délkelet-Ázsia legnagyobb nemzete. A több mint 17 000 szigeten 1340 különféle népcsoport él, és 740 helyi nyelvet beszél a közös nemzeti nyelv, a Bahasa Indonesia mellett. A nemzetet a Pancsa sila („öt alapelv”) mentén alapították a Bineka Tunggal Ika (Egység a sokféleségben) mottóval.
A Pancsa sila öt alapelve:
1. Hit az egyedüli Istenben
2. Igaz és civilizált emberség
3. Indonézia egysége
4. A képviselők megfontolásában gyökerező egyetértés, amely belső bölcsességet ad a demokrácia vezérlésére
5. Társadalmi igazságosság Indonézia egész népe számára
Az etnikai, nyelvi, vallási tarkaságban az indonézeket a gotong royong elve vezérli, vagyis szolidaritásban és együttműködve élni. Ez azt jelenti, hogy vállaljunk közösséget az élet és a munka minden területén, örömben és bánatban, és minden indonézben a testvérünket lássuk. Ezt a mindig is törékeny harmóniát ma új veszélyek fenyegetik. Az utóbbi évtizedek gazdasági növekedése olyan rendszerre épült, amelynek középpontjában a verseny áll. Ez éles ellentétben áll a gotong royongból fakadó együttműködéssel. A korrupció ezer alakban üti fel a fejét. Megfertőzi a politikát, az üzleti világot, és gyakran romboló hatással van a környezetre. Különösen aláássa az igazságszolgáltatást és a jogalkalmazást. Azok, akiknek az igazságosságot kellene támogatniuk és a gyengéket védelmezniük, túl gyakran ennek ellenkezőjét teszik. Következésképpen a gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre mélyül, és a gazdag erőforrásokkal rendelkező országban botrányos módon sokan szegénységben tengődnek. Egy régi indonéz mondás szerint „A rizzsel teli csűrben éhen pusztul az egér”. Emellett bizonyos etnikai és vallási csoportok gyakran oly szinten kötődtek a vagyonhoz, hogy ez feszültségeket táplált. A közösségeket egymás ellen fordító radikalizálódás fokozódik. Ezt a közösségi média visszaélése csak súlyosbítja azzal, hogy démonizálja az egyes közösségeket. Egy ilyen környezetben a keresztény közösségekben újra tudatosult az egység fontossága, és közös elkötelezettséggel, együttesen emelik fel szavukat az igazságtalanságok ellen. Amellett, hogy szembesülünk ezekkel az igazságtalanságokkal, keresztényként kötelességünk megvizsgálni, hogy nekünk mi részünk van ezekben. Csak akkor tehetünk bizonyságot arról, hogy megéljük az egységet a sokféleségben, ha szem előtt tartjuk Jézus imádságát, „hogy mindnyájan egyek legyenek”. Csak a Krisztusban megélt egységünk által leszünk képesek felvenni a harcot az igazságtalansággal szemben, és szolgálni az attól szenvedő áldozatok javát. A fenti aggasztó jelektől indíttatva az indonéz keresztények úgy érzik, hogy Mózes ötödik könyvének igéje „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” helyzetükben, ínségükben elevenükbe talál.
Az imahét napjaira és az istentiszteletekre szánt gondolatok a választott témát járják körül. Azért, hogy elmélyíthessük elmélkedésünket az egységről és az igazságról. Az egyes napok témáját gondosan úgy választották, hogy bemutassák az igazságtalanságból fakadó küzdelmet.
Mi, magyarországi keresztények is megszólítottak lettünk a megjelölt témák és a kiválasztott igeszakaszok alapján. Így ebben az évben is együtt gondolkodhatunk magyar keresztényekként azokról a feladatokról és lehetőségekről, amelyek a Szentlélek irányításával válnak időszerűvé. Sőt biztatást kapunk a felismerés mellett a megvalósításra is. Amikor tehát esténként az összejöveteleinken tanulmányozzuk ezeket a megjelölt szentírási szakaszokat, imádságainkban gondolnunk kell Isten előtt a nálunknál sokkal több és más gondokkal küszködő keresztény testvéreinkre. Közös ügyünket és célunkat a hétre kiválasztott ige határozza meg: Isten rendje alapján az igazságosságra törekvés elengedhetetlen az életben maradáshoz. Együtt kapjuk a Jézus Krisztusra figyelésre szóló felhívást, aki az út, az igazság és az élet (Jn 14,6). Fontos még kiemelnünk imahetünk tanításából Isten szavát, amely szerint lakóhelyünk olyan hely, amelyet Isten adott, Isten jelölt ki élettérként. A keresztény ember a szülőföldjére azzal a szeretettel és felelősséggel tekint, ahogy ezt a teremtő Isten adta, aki a szívünket is megtöltötte a szülőföld iránti szeretettel, a hazaszeretettel. A szülőföldön jelentkező bajokat – melyek bűnös emberi voltunk következményei –, együtt igyekszünk megoldani családunk, népünk, egyházunk és az egész keresztény világ ügyeként. Az elért eredmények és sikerek pedig közös örömünk részei. Ez lesz az a fontos lépés, amely jelzi a szilárd hitet, az Istenbe kapaszkodást. Az imahét napjaiban naponta két-két ige helyezi szívünkbe istenadta feladatainkat, nem feledve, hogy az imádkozó szív mindig igazságra törekszik.
Ezekkel a gondolatokkal – Isten áldását kérve – ajánlja az indonéziai keresztények által megfogalmazott tervezetet a 2019. évi imahét megünneplésére: A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa