(Mindig) Van miért hálásnak lennünk!
Köszönetet mondani, hálát adni, felismerni Isten felénk áradó jóságát és szeretetét, mindannyiunk számára újból és újból megismételhető lehetőség. Ezt Szadán szeptember 21.-én ragadtuk meg, ekkor volt a hálaadónapunk időpontja. Isten nagyszerű ajándéka ez, amely által arra tanít, hogy ne csak elfogadni, hanem megköszönni is képesek legyünk az ajándékokat. Ezért jöttünk össze ezen a napon és hallgattuk az erre buzdító igei üzeneteket dr. Urbán Gedeon aszódi lelkipásztor testvér által.
Délelőtt az 1. Thessz 5,16-18 alapján szolgált Urbán testvér; - "Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra" - szólt az ige.
Mindenkor örülni nagyon nehéz, hisz mi az, amit ilyenkor gondolunk. Igen, Igen. Ez szép és jó de minek örüljek? Annyi problémám van, hogy annak száma hossza sincs. Gyakran esünk abba a hibába, hogy hamarabb meglátjuk a rosszat a mindennapokban, mint a jót. A hála, az öröm olyan helyzetben fel sem merül bennünk, amikor el vagyunk keseredve. Isten azonban valóban a jót, a legjobbat, az életet munkálja bennünk. Adjunk hálát, hogy Jézus Krisztusban felismerhetjük Isten jóságát, kegyelmét, és hogy mindenért, mindenkor, szüntelenül van lehetőségünk elé jönnünk imádságban, hálaadással, dicsérettel. Tegyük ezt újra és újra folyamatosan naponként, örömmel a szívünkben.
Délután a 126. és 127. Zsoltár igéi hangoztak. Két ige részlet a felolvasottakból; - „...Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk...”, „...de akit az Úr szeret álmában is ad eleget!”
Jelenvaló problémákat ír le ez a régmúltból érkezett ige, amit úgy mondhatnánk el, hogy; - hogyan találkozik össze a régmúlt napok dicsősége, a mai élet mindennapos robotolásával. Mint Izrael népe akkor, ma mi is sokszor átélhettük már Isten csodáit, ámulhattunk nagyszerű dolgain. Sokszor fogadtuk meg, hogy hálás szívvel nagy tetteiről meg nem feledkezünk. Mégis, sokszor voltunk hűtlenek hozzá. Szeretettel emlékezzünk vissza Isten nagy tetteire, emlékezzünk vissza ígéreteinkre, és éljünk vele közösségben. Jussunk el arra a felismerésre (mikor, ha nem most ezen a hálaadónapon), hogy Isten aki megszabadított, menyi jóval áldott és ajándékozott meg bennünket. Magasztaljuk örömmel Istent, hogy munkájának részesei lehetünk, hogy szolgálhatjuk Őt mindennel amit Tőle nyertünk, és eszközök lehettünk kezében.
A nap folyamán többször hallhattunk szolgálatokat énekkarunktól, és az ifjúsági énekcsoporttól. Délutánra nagy örömünkre közénk érkezett Aszódról egy szolgáló csoport is. A pengetős zenekaruk vezetésével sokat énekelt együtt a gyülekezet, egy kicsit felidéződött a régi hálaadónapok hangulata.
A nap tanulságai: Nézzünk körül és találjunk minden nap valamit, amiért hálásak lehetünk. A hálaadás rendszeres része kell, hogy legyen az imáinknak, hálát adva Istennek minden helyzetben, minden körülmények között. Köszönetet adni mindazért amit adott nekem, amit tett értem és amit tenni fog értem. Egyéni, családi, és gyülekezeti szinten is számtalan okunk van a hálaadásra. Ne csak addig jussunk el csupán, hogy meglássunk mindent, amit Istentől kaptunk, hanem engedjünk szabad utat a szívünkből felszabaduló hálának. Legyenek biztatásul számunkra az énekíró sorai is: "Nézd az áldást, nézd meg egyenként." S ha tudod, hogy minden jóért kinek lehetsz hálás, akkor hálád jeleként add Neki a legtöbbet, add oda Neki újra, (vagy talán először) a teljes életed. Ha ezt meg tudod tenni akkor lesz igazi, és teljes a hálaadásod.
Mihály Sándor