Gondolatok Advent negyedik hetében
Így advent idején, közeledő karácsony előtt kicsit elcsendesedik a hívő ember. Jobban figyel a másikra, s talán Istenre is. Pedig a világ egyre zajosabbá, harsogóbbá válik körülötte. Villogó fényekkel, hatalmas reklámokkal, akciókkal igyekszenek elterelni figyelmünket a legfontosabbról: a várakozásról, s az ígéret beteljesedéséről, a betlehemi gyermek születéséről. Pedig mindannyiunk életét döntően befolyásolja, hogy mit vagy kit várunk advent idején, s mit vagy kit ünneplünk karácsonykor!
Mit kínál, mit ígér a világ?
Ha csak a számítógép kínálatán keresztül nézzük, ilyen és hasonló invitálással találkozunk: „Rengeteg divatos, trendi holmi közül válogathatunk, ha – mondjuk – a karácsonyra készülünk, akár az adventi koszorút, akár a karácsonyfát vagy az ünnepi asztalt szeretnénk feldíszíteni.” De különlegesnél különlegesebb ajándékötletekkel, élményajándékokkal és utalványokkal, vásárlási és üdülési lehetőségekkel ostromolnak, s van képeslap vagy mozi ajánló, ráadásul felhívás: Szavazz a karácsony sztárjaira! (Hogy a felhívások pontosan mit takarnak, nem tudom, hiszen nem itt keresem advent, illetve karácsony „örömét.”) Az azonban nem csoda, hogy az ünnepek után olyan sok megfáradt, elfásult emberrel találkozunk.
S mit ígér a Biblia?
Hogy Jézus visszajön, ezért érdemes elcsendesedve, készülődve várni. Hogy Isten ma sem, a nehéz napokban sem hagy magunkra, hogy tervében mindig gondol az emberre, hogy azért küldte el Fiát, mert szeret bennünket, s nem szeretné, hogy egy is elvesszen közülünk. Készüljünk tehát tiszta szívvel, hittel és hálával Istenünk iránt!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. ” (János 3,16-17)
Mihály Sándor