A Szentlélek Isten nem ismer nemzetiségi, nemzetközi és felekezetközi határokat
„Megbékélés – Egészség - Reménység” volt a mottója és a témája a Református Egyház első országos cigánymissziós találkozójának és imanapjának. A konferencia április 12-én került megrendezésre a káposztásmegyeri református templomban. Az eseményen megtelt a templom zömében roma testvérekkel. Elenyésző kisebbségben voltak a nem roma származású lelkimunkások, a szervezők, több társegyház hasonló szolgálatban tevékenykedő vezetői, szakemberei, munkatársai.
Nagy horderejű kérdés és rendezvény lévén jelen volt dr. Garay Péter a felzárkóztatásért felelős egyházügyi államtitkár is. Köszöntőjében kiemelte, hogy azt, amit a társadalomban az elfogadás jelent, eddig az egyházak tudták a leghatékonyabban megvalósítani.
A Református Egyházon belül harminc gyülekezetben indult el a munka a cigány lakosság felé. Szinte minden gyülekezetből volt jelen valaki - képviselő munkatárs vagy cigány testvérek személyében. Többen bizonyságot tettek életük „Pál-fordulójáról”, Isten vezetéséről. Gyülekezeti csoportok szolgáltak énekekkel. A vezető testvérek beszámoltak a településükön folyó komplex szolgálatokról. Az elért eredményeik - Isten dicsőségére - bátorításként és követendő példaként hangzottak el.
A számos bizonyságtétel közül néhányat kiemelek. Több sárospataki és környékbeli roma testvér hivatkozott arra, hogy a megtérésében és a hitben való növekedésében egy dél-koreai lelkipásztor volt a segítségére. Csoj Jong testvér néhány évvel ezelőtt Isten hívására Magyarországra költözött azzal a céllal, hogy a roma lakosság körében végezze misszionáriusi szolgálatát. Egy szót sem tudott magyarul, de - engedelmeskedve Istennek -elhagyta a hazáját s jelenleg is Magyarországon végzi a lelki munkát.
A Budapest-Pasaréti ref. gyülekezet romamissziós csoportját Müller Margit gyülekezeti tag képviselte. Beszámolójából megtudtuk, hogy különös módon alakult a Nógrád megyei roma lakosság körében is a szolgálat. A Patkós testvérpár 1956-ban disszidált, s mindketten megtértek Amerikában. Nyugdíjas korukban szólította meg őket Isten: „Eredj haza a tieidhez!” Életük utolsó éveiben így kerültek ismét Magyarországra, hogy a roma emberek körében végezzék a szolgálatokat. Átmenetileg egy baptista házaspár fogadta be őket, majd véglegesen letelepedve elindították a szolgálatot a Nógrád megyei falvakban. Mint kiderült, ez az esemény egy Nógrád megyei egyszerű baptista testvérnő többéves kitartó imádságának a meghallgatása volt. Bori néni nem mondott le arról, hogy rendszeresen imádkozzon: „Uram, hozz valakit, aki szolgál a lakóhelyem és környékén lakó roma emberek körében!” A Patkós testvérek a Pasaréti ref. gyülekezetbe épültek be s onnan kaptak munkatársakat is. Ezt a gyülekezetet cigány személy nem látogatja. A Patkós testvérek már az Úrhoz költöztek. A gyülekezet ifjúsága – a gyermekmunkások vezetésével – jelenleg kéthetente jár cigánymissziós szolgálatra Nógrád megye településeire. A gyülekezet hivatalos misszió-ágának tekinti ezt a szolgálatot, amelyben húsz személy vesz részt.
Bakay Péter evangélikus lelkész, egyháza cigányreferense a következő szavakkal kezdte köszöntését: Semmi újat nem fogok mondani, de figyelj nagyon, mert Jézus szavai ezek, sokszor hallottuk: „Arról ismer meg benneteket a világ, hogy szeretitek egymást”. Az Úr Jézus a főpapi imájában így imádkozik: „… mindnyájan egyek legyenek… hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” Minél nagyobb a különbség az emberek között különféle tekintetben (anyagiak, iskolázottság, életfeltételek stb.), annál nagyobb csoda, jel a világ számára, ha szeretjük egymást, ha egyek vagyunk. Különösen igaz ez a cigánymisszióban!
Hallgatva az Isten Lelkének erejével végzett szolgálatokat, életváltozásokat, arra gondoltam, hogy a Baptista Egyház keretében is sok hasonló átélésük, tapasztalatuk, lehetőségük volt és van a munkatársaknak a roma lakosság felé végzett szolgálatokban. Egyházunkban több elhívatott testvér már évtizedekkel ezelőtt elindult a cigányság felé. Szervezett keretekben pedig 15 éve folyik a romamisszió.
Csuhai Eszter fiatal baptista belmisszionárius a MEK (Misszió az Egészséges Közösségekért) főállású munkatársaként és annak képviseletében vett részt a konferencián. Híradásomat az ő gondolataival bejezem be:
„Mindig nagyon fontosnak és nagy lehetőségnek tartom, amikor olyan testvérekkel örülhetek együtt, akiknek ugyanazért ég a szívük, mint nekem. Akik ugyanazt az Istent szolgálják, mint én. Akiknek ugyanolyan fontos, mint nekem, hogy minél többen megismerjék a Megváltót és neki éljenek. Akik - a missziót végezve - ugyanúgy sok mindenen átmentek a nehéz, de felemelő napok alatt, mint én.
Nagyszerű volt tehát, hogy cigány és nem cigány magyar emberekkel magasztalhattuk a mindenható Istent. Különösen is élmény volt, hogy ezt az Amaro Del zenekar vezetésével tehettük. Felemelőek voltak a különböző cigány gyülekezetek beszámolói. Megszűntek a felekezeti határok és az maradt, hogy mit tudunk felmutatni Isten imádására énekben, szóban, imában.
Személy szerint nekem is bátorítás volt ott lenni és megismerkedni másokkal. Látni, hogy Istennek terve van a cigánysággal, magyarokkal, Magyarországgal. Kiváltság, hogy benne lehetünk ebben a folyamatban. Bátorítok mindenkit, hogy bármilyen szinten legyen is a kapcsolódás, ne habozzon lépni.”
Pálinkás Ibolya – Csuhai Eszter