,,Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.
Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében."
(János 15:9-10)
Kívánhatna-e nekünk ennél jobbat Isten Fia erre az új évre? De kívánhatna-e ennél nehezebbet Isten Fia az újjászületett embernek? Hiszen ez nem kevesebbet jelent, mint parancsolatai megtartását. Azt jelenti, hogy mi akkor maradunk meg szeretetében, ha azt megtartjuk, amit ő mondott nekünk. Ő pedig azt mondta (és mondja), hogy: úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket! Ez egy nagyon régi parancsolat számunkra. Régi, mert már annyiszor olvastuk-hallottuk, de mindig csak erre a hiányosságunkra hívja fel a figyelmünket, amikor a szeretetről olyan könnyen lemondunk. De Isten Fia nem véletlenül erre akarja felhívni a figyelmünket egy új év kezdetén, hiszen az ő szeretetében való megmaradást ennek a parancsolatnak a megtartása is jelenti.
Jézus Krisztus szeretetét, barátságát bírni itt a földön azt jelenti: Szeretni a másikat! Ennek megélése jelenti Isten Fiával azt a közelséget és közösséget, ami itt a földön embernek csak megadathat: barátjának lenni Jézus Krisztusnak. Isten Fia barátságát elfogadni, az őiránta való engedelmességben élni, parancsolatai megtartásában, elvárásai megélésében; ez elhívásunk lényege. Megmaradni mindabban, amit Isten Fia elvárásként támaszt felénk. Megmaradni Isten Fia szeretetében, megmaradni abban a bizalomban, amivel odafordul felénk naponként.
Kevés ez? Vagy nagyon is sok? Ez mindig a lelkiállapotunktól függ. Ez mindig annak a függvénye, hogy mennyire vesszük komolyan, vagy mennyire nem vesszük komolyan az elkötelezettségünket. Azt mondja Jézus, hogy nem mi választottuk az ő barátságát, hanem ő választott ki minket azért, hogy gyümölcsöt teremhessen az életünk őbenne, hogy legyen mit mutatnia, adnia az életünknek mások felé.
Az elmúlt hetekben testben-lélekben készülődtünk, vártuk karácsony ünnepét. Vártunk és reménykedtünk, s valamiféle titokzatos vágy fonta át szíveinket, érzéseinket: mi is adni akartunk valamit azoknak, akiket szeretünk. Mert mi nagy ajándékot kaptunk az Úr Jézus Krisztus születésével, mely úgy lesz maradandó életünkben, ha továbbadjuk másoknak. Ez a szeretet - ha magunkban tartjuk, kisebbedik, ha megosztjuk szaporodik, növekszik. Az Ige így fogalmaz: ,,Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai" (1 Pt 4:10).
Az új esztendő első napjait, heteit éljük. Minden nap ajándék. Vajon bölcsen tudjuk-e felhasználni? Élni tudunk-e a hétköznapok lehetőségeivel, embertársaink, barátaink, szomszédaink, munkatársaink között? ,,Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (Jel 3:20)
Jézus Krisztus a szívünk ajtaja előtt áll 2014-ben is. Még vár, türelmesen áll, bebocsátásra várakozva. Nyiss ajtót kedves Olvasó, engedd be Őt! Egy-egy veszteség által Ő szól. Terveid sorra romba dőlnek, hirtelen betegség miatt a szokásos életviteledet nem folytathatod - Ő zörget. Minden azon múlik, elér-e füledig zörgetése, hívó szava. Ő ma még várja, hogy a bajokon, problémákon keresztül felismerd Őt, meghalljad szavát, mert szólni akar hozzád. Bebocsátást vár életedbe, szívedbe. Ma még hív, ma még vár. Lehet, hogy holnap már késő, de itt van még a ma, a jelen. Éljünk vele! Jézus Krisztus mondja: ,,...én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (Jn 10:10)
Mi áll előttünk ebben az évben? Egy részét nem tudjuk. Egy része pedig be van írva a naptárainkba, és készülhetünk rájuk. De amiknek ott kell lenniük ezek felett az elkövetkezendő alkalmak és események felett, azok ezek a krisztusi szavak: "Maradjatok meg az én szeretetemben..." és "...szeressétek egymást!"
Békés, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!
Mihály Sándor