Isten igéjének terjedése súlyos betegségek által
Leprások világnapja – 2014
A leprások világnapját - Raoul Follereau javaslata alapján - az ENSZ határozta meg 60 évvel ezelőtt, 1954-ben, minden év januárjának utolsó vasárnapjára.
A leprások világnapját Magyarországon első ízben 1974. januárjának utolsó vasárnapján rendezte meg Dobos Károly református lelkész. Ez a nap a magyarországi Lepramisszió születésének napja. Hazánkban tehát negyven éve kerül sor a világnap megünneplésére, napjainkban már felekezetközi jelleggel. A magyar Lepramisszió ugyanis 2002-ben csatlakozott a Nemzetközi Lepramisszió szolgálataihoz, s ennek egyik feltétele az volt, hogy a Lepramisszió kuratóriumát legalább három egyház működtesse.
Idén az újpesti baptista gyülekezet adott otthont a világnapi rendezvénynek január 26-án. Ennek keretében Kovách Tamás pócsmegyeri református lelkész hirdetett igét. (Az igehirdetők felkérése azon budapesti vagy Budapesthez közel élő lelkészek köréből történik, akik - gyülekezetükön keresztül, imaháttér és adományok által - évek, évtizedek óta támogatják a Lepramisszió célkitűzéseit.)
Az igehirdető Naámán gyógyulását vizsgálva (2Kir 5:1-12) néhány olyan fontos dologra irányította a hallgatóság figyelmét, amely ma is jellegzetessége a leprásokért végzett szolgálatnak:
1./ Szeretet-láncolatot látunk a gyógyulás során.
Sok ember működött közre Naámán gyógyulása érdekében: az elrabolt izráeli kislány, Naámán felesége, az arám király, Elizeus próféta, Naámán szolgái. Mindenkire szükség van a szolgálatban!
A szeretet-láncolat ma is felfedezhető: itthon elhangoznak az imádságok, önkéntesek munkája nyomán pénzadományok gyűlnek, amelyek eljutva a leprakórházakba, gyógyulást hoznak sokaknak.
2./ Mindenkinek jut saját élmény, mindenkinek része van a gyógyulás örömében.
Megerősítés ez az elrabolt kislánynak és Elizeusnak is: Isten a gyógyító!
Mi itt Magyarországon átélhettük a négy évtized áldásait. Dobos Károly 72 évesen meghallotta Isten hívását abban a politikai rendszerben, amikor az egyház működését erősen korlátozta az uralkodó hatalom. A Lepramisszió szolgálatai által az egyház végre - egy bizonyos értelemben - egyházként élhetett: Krisztus parancsának teljesítése érdekében valamit tehetett. „…menjetek el… tisztítsatok meg leprásokat…” Máté 10:7-8
3./ Egy ember gyógyulása révén ellenséges népek kapcsolata új kezdetet vesz.
Izráel és Arám kapcsolata jól alakult: más megvilágításba kerültek dolgok. A Nemzetközi Lepramisszió számos olyan országban végzi gyógyító- és segítő tevékenységét, s közben az evangélium hirdetését, ahol egyébként a kereszténységet elutasítják.
4./ Elizeus meglátta az Istentől adott lehetőséget.
„… a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (És 49:6) A Lepramisszió egy nagy lehetőség a szolgálatra, a segítségnyújtásra, a bizonyságtételre, az evangélium hirdetésére. Megtapasztalható az ima ereje.
5./ Naámán életében nagy fordulat a hitvallása:
„Tudom, hogy nincs más Isten.” Ezt ma is sok leprából gyógyult testvérünk átéli a világ különböző tájain.
A Lepramisszió „játékszabálya”: ima és adakozás itt, gyógyulás ott. Életváltozások történnek testi-, lelki- szellemi értelemben. Hirdettetik Isten igéje.
A gyógyult és különböző módon segített leprások és családtagjaik nevében is megköszönjük Istennek és minden kedves imádkozó, valamint adományozó személynek és gyülekezetnek a szolgálatot! Kérjük, hogy – lehetőségeikhez mérten - a továbbiakban is segítsék a Lepramissziót - új egyéni imádkozók, imakörök és támogatók megszólításával is!
Továbbra is imádsággal, önkéntes munkával, eseti vagy rendszeres pénzadománnyal támogatható a LEPRAMISSZIÓ.
Elérhetőségek: 1151. Budapest (Rákospalota) Alag u. 3.
Adószám: 18184747-1-42,
Bankszámlaszám: 11702036-20705549.
Igazgató: Riskóné Fazekas Márta
Telefon: 06 30 638-4736.
E-mail: risko.marta@invitel.hu
Nemzetközi elérhetőség: www.leprosymission.org
Lelkipásztori kérésre a misszió igazgatója bárhol szívesen tart színes-képes ismertetőt a misszió munkájáról.
„Uram, szeretnék másoknak segíteni élni, segíteni mindazoknak, testvéreimnek, akik gyötrődnek, szenvednek anélkül, hogy tudnák miért: és várják, hogy a halál megszabadítsa őket.” (Raoul Follereau imája)
Pálinkás Ibolya
a Lepramisszió Nemzeti Bizottságának
baptista képviselője