Néhány alapelv – a teljesség igénye nélkül
A bibliai idők keresztényei Jézus Krisztus követői voltak. (A keresztény szó egyik jelentése: krisztusi, Krisztushoz tartozó.) Személyesen találkoztak Krisztussal vagy csak hallottak róla, s a követői lettek. Szó szerint ez azt jelenti, hogy a „nyomában” jártak, vagyis azt imitálták, utánozták, amit Krisztus tett. Úgy gondolkodtak, úgy beszéltek, úgy cselekedtek, mint Krisztus. A ma keresztényei is Krisztus nyomában járnak. Megismerik Krisztus életét, tanításait, s példaképnek tekintve őt, igyekeznek utánozni. Úgy gondolkodnak, úgy beszélnek és úgy cselekszenek, mint Krisztus. Ez azt is jelenti, hogy nem gondolkodnak, nem beszélnek, nem cselekszenek másképpen, csak úgy, mint Krisztus.
Első hallásra úgy tűnik, hogy ennek a megvalósítása szinte lehetetlen. Honnan tudom, hogy mit nem gondolna, nem mondana vagy nem tenne Krisztus – főleg a mai világban? A hamis pénz felismeréséhez a szakértőknek nem azt kell megtanulniuk, hogy milyenek a hamis pénzek, hanem nagyon jól kell ismerniük a valódi pénzt. Pál apostol szerint „A teljes írás (a Biblia könyvei) Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2 Timóteus 3:16) A keresztény hívőben Isten Lelke él, aki tanácsot ad, s adott esetben eszébe juttatja mindazt, amit a Bibliából olvasott, a hittanórán megtanult, az igehirdetésben hallott.
Napjainkban lépten-nyomon találkozunk olyan dolgokkal, helyzetekkel, amelyekben (sokszor azonnal) állást kell foglalnunk, krisztusi módon. Természetesen nem megyünk el jósokhoz, jövendőmondókhoz, nem foglalkozunk horoszkópokkal (még kíváncsiságból sem!), mert Isten igéje ezt tiltja. (3 Mózes 20:6, 27, 5 Mózes 18:9-14) Az okkult (rejtett) dolgok mögött ugyanis mindig démoni erők állnak. Aki csak egy kicsi rést is nyit a negatív (démoni) erőknek, jogot ad a sátánnak az életére vonatkozóan, sőt utódai életére vonatkozóan is.
Vannak első látásra ártatlannak tűnő dolgok is. Kisgyermek koromban egymástól tanultuk el a különféle babonás dolgokat: pl. fekete macska, kéményseprő, lópatkó stb. Középiskolás koromban már az egész osztály kabalával járt az iskolába, s óriási katasztrófának számított, ha pénteken, s ráadásul 13-án dolgozatírásra került sor. Egyik diák a másikat lovalta bele a félelembe, az indokolatlan rettegésbe. Mi volt igaz ebből? Semmi. Mégis elhittük. Ezzel rést nyitottunk a démoni erőknek, s a hatásuk alá került az egész iskola. Ellentétes volt Isten igéjével: „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”(2Timóteus 1:7) Tehát az itt leírt lelkület nem Istentől jött, hanem valaki mástól… Hol történt a hiba? Hogyan fogalmazzuk meg a helyzet biblia-kritikáját? Keresztény családokban felnövő diákokként is figyelmen kívül hagytuk az Isten igéjét, miszerint: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből…” (Példabeszédek 3:5) Isten helyett a bizalmunkat a sátántól eredő babonás dolgokba és idegen istenekbe (kabalákba) helyeztük.
Manapság országszerte elterjedt a néphagyományok ápolása. Nagyon fontos, hogy ezeket is a Biblia mérlegén vizsgáljuk meg. Az interneten olvastam a Kokas tanya ajánlóját: „Hatalmas máglyára raktuk a kisze-bábot, mindenki feltűzte az elégetni kívánt rosszat, s máglyahalálra ítéltük a betegséget, szegénységet, rossz időt, rossz jegyeket.” Van ennek alapja? Krisztus is így gondolná? Mi következhet ebből? Téves hit mindenképpen. Esetleg az egészség őrzése helyett mértéktelenség az evés, az ivás, a munka és a szórakozás területén, vagy a tanulás helyett lustaság? Ha biblia-kritikát akarunk megfogalmazni, akkor – többek között – azt is mondhatjuk, hogy aki ezt a néphagyományt komolyan veszi és gyakorolja, önmagát gondolja istennek. Hiszen minden keresztény jól tudja, hogy az Úr Jézus már kétezer évvel ezelőtt a keresztfára vitte a bűneinket és azok büntetését. Mindent elrendezett annak érdekében, hogy minden ember életében megvalósulhasson Isten ígérete, miszerint az Isten útja élet és békesség. (Példabeszédek 3:17-18)
Jó, ha a népdalaink szövegéről, a különféle szadai és más néphagyományokról, szokásokról és minden új dologról is biblia kritikát készítünk, s annak alapján döntjük el, hogy építő vagy romboló, s hosszú távon milyen hatása várható az életünkben és a felnövekvő nemzedék életében.
A felsoroltakon kívül még három igei segítség a biblia kritikák megfogalmazásához:
- „… amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Filippi 4:8)
- „…mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” (1Thesszalonika 5:21-22)
- „…ne igazodjatok e világhoz…, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Római levél 12:2)
Keresztényként mindent Krisztussal tegyünk, semmit nélküle. Természetesen ebben a világban élünk, nem vonulhatunk el egy lakatlan szigetre. Ezért legyen mindennapi imádságunk az Úr Jézus Krisztus imája:
„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (János 17:15)
Pálinkás Ibolya