„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
(János 3:16)
Karácsony manapság sok ember számára csak külső fényt és lótás-futást jelent. Az ünnep a küszöbön áll, az ajtónk előtt. Aztán máris az ó-esztendőtől búcsúzunk és kezdünk egy újabb esztendőt, ha Isten kegyelmet ad nekünk. Egész ünnephalmaz áll előttünk így év végén, december hónapban és január elején. Kinek mit hoznak ezek az ünnepek? Mit jelentenek és hogyan zajlanak le az emberek életében? Csak vendégeskedést és eszem-iszomot jelentenek? Szórakozást? Ajándékozásban túlszárnyalni egymást? Vagy megbékélést, megtisztulást lélekben és egy új életkezdést? Szeretetben eltöltött örömteli napokat azokkal, akiket szeretünk és azokkal is, akiket eddig nem szerettünk...? Igazi karácsonyi örömöt azonban csak a jászolban fekvő gyermek ajándékozhat nekünk, akit Isten küldött az emberek megváltása érdekében.
Karácsonykor még a világi emberekben is megmozdul valami a szívük mélyén. Adni akarnak és jót tenni szeretteikkel és a rászorulókkal is. Elmondják sokszor egymás között, hogy a karácsony a szeretet ünnepe és ilyenkor ezt illik tenni. Sok millió ember a világon nem tudja vagy nem is akarja tudni, hogy honnét jön ez az ajándékozó melegebb érzés a szívükbe éppen ezekben a napokban. Nem tudják, hogy ösztönösen utánozzák a teremtő, gondviselő Istent, Aki azon az első karácsonyon megajándékozta teremtményeit, az emberiséget az Ő megbocsátó szeretetével Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában. Az Istentől elfordult, bűnös emberhez hajolt le a megbocsátó Isten és elküldte az Ő szeretett Fiát engesztelő áldozatul az emberiség bűneiért. A megbántott Isten hajolt le és készített utat közte és az elpártolt, bűnös ember között azon az első karácsonyon. Hozzánk is lehajolt és az Ő megbocsátó kezét nyújtotta ki felénk. Nekünk született meg a Megtartó, az Úr Krisztus. Értünk jött le erre a bűnös Földre! Értünk vállalta a szegényes betlehemi jászolt, az emberlétet a sok szenvedéssel és végül a kínos halált a golgotai kereszten. Drága vére hullott Isten egyszülött Fiának, Ő bűnhődött a mi bűneinkért. Ő fizette ki bűneink adósságát, büntetését. Az Ő áldozatáért bocsátott meg nekünk a szent Isten és könyörült rajtunk, mert megszánt minket bűneinkben. Tudta, hogy mi nem tudjuk jóvá tenni — kifizetni — bűnadósságunkat. Mindezt azért tette, mert szeret minket és kiválasztott magának a világ teremtése előtt. Jézus Krisztus az Isten Fia, aki eljött erre a világra és meghalt a mi bűneinkért. Valahányszor Hozzá megyünk bűnbánattal, megbocsátja bűneinket, mert Isten Fia.
A János Evangéliuma 3:16 sokak számara közismert, sokszor csak megszokva, átfutva mondjuk el. Pedig ez a csodálatos Ige kiemeli a karácsony igazi jelentőségét. “Mert úgy szerette Isten e világot…” - Ebben mindenki benne foglaltatik. Itt félreértés nem lehet.
Hogyan szerette? Úgy, "hogy az Ő egyszülött Fiát adta”…
Milyen célból? “Hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Igen, minden lehetőség megadatott mindenkinek, hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen! Az örök élet részünkre egy fel sem fogható fogalom.
Örökké Vele lenni; - milyen alapon? Mi a feltétel?
Ha elfogadjuk a felkínált kegyelmet: ”Aki hiszen Ő benne.”
Minden ezen múlik.
Mi vajon tudnánk-e ekkora áldozat hozni életünk során, mint amilyet Isten értünk tett?
A következő költemény erre keresi a választ:
Iványi Tiborné: Te mit tennél?
Ha lenne egyetlen fiad,
S szeretnéd őt nagyon,
Oda tudnád-e adni, mondd,
Egy hideg hajnalon?
Engednéd-e, hogy jászolágy
Várja bölcső helyett,
Hogy istállóban, állatok
Közt kapjon fekhelyet?
Hagynád-e, hogy ha gőgicsél,
Más lesse el szavát,
Más fogja párnás kis kezét,
Tükrözze mosolyát?
Tűrnéd-e, hogy a munka, a gond
Korán megtörje őt,
Hogy esztelennek csúfolják
Egy nagy tömeg előtt?
Végignéznéd-e kínjait
Az átkos durva fán?
Hallgatnál-e, ha felkiált:
„Mért hagytál el, Atyám?”
Az Isten érted tette ezt!
Jöjj, hajts térdet, fejet,
És alázattal, boldogan
Ismerd el, hogy szeret!
Karácsony jelentősége abban van, hogy Istent szeretete arra indította, hogy egyszülött Fiát adja, akinek áldozatára tekintettel kész eltörölni minden megbánt bűnt (Jn 3,16). Mindez a napnál fényesebben jelzi: Isten az ember pártján áll, mellette van! Ő nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen! Egyetlen feltétele van a csodának: a Jézus Krisztusban való élő hit. Attól kezdve, hogy szívünkbe fogadtuk az Üdvözítőt, megszűnt magányosságunk. Szentlelke által vigasztal, bátorít, tanácsol, gyümölcsöt érlel bennünk, és ajándékokkal halmoz el. Velünk van életünk gondjai között, a próbákban megtart, a kísértésekben megőriz. Jelenlétét érezzük a naponkénti vezettetésben, apró csodákban… Velünk van minden napon a világ végezetéig. Azután pedig? Eljön értünk Jézus Krisztus az ő dicsőségében, hogy vele lehessünk mindörökre!
Karácsony! Szeretet ünnepe! Isten szeretetének és megbocsátásának ünnepe! Kedves Olvasó, gyerekek, ifjak és idősebbek! Szálljunk magunkba ezen a kedves ünnepen és haragvó emberi lelkületünket váltsa fel Isten megbocsátó szeretetének lelkülete. Így lesz igazán boldog karácsonyunk a családban, a gyülekezetben és a társadalomban, ahol élünk. Így lesz félelem nélküli örömünk, mert született nékünk a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában! Így lesz boldog új évünk és így lesz üdvösségünk. Segítsen erre mindannyiunkat a mi mennyei Atyánk és Megváltó Jézusunk. Ilyen megbékélt, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok minden kedves Olvasónak.
Mihály Sándor