Reggel kézbe vesszük a Bibliát, elolvassuk az aznapi igét. Vasárnap templomba, imaházba megyünk, igehirdetést hallgatunk. Megszokott dolgok ezek, sokszor átéltük már mindegyiket. De tudjuk-e, hogy mi történik ilyenkor? A Zsidókhoz írt levél szerzője ezt a folyamatot egy kard vágásához hasonlítja, ahogyan a penge átszalad az emberi testen, felfedve mindazt, ami szabad szemmel nem látható. Az ige olyan, mint egy sebész gyógyító kése, amely nem rombolni és ártani akar, hanem gyógyítani, megszabadítani a fájdalmaktól. A műtét által meg akarja szüntetni minden lelki bénultságunkat, görcsünket, hogy újult erővel tudjunk élni. Isten az ő igéjével nem összevissza kaszabol, ahogyan a sebész sem ezt teszi, amikor műtétet végez, hanem pontosan eltalálja az ember gyógyulásra váró pontjait. Azokat a pontokat, ahol változni, erősödni, formálódni kell. Isten igéje is így hasít bele az ember életébe, és ezáltal elgondolkoztat, aktivizál, előresegít a megszentelődés útján.
Ez az ige alaptulajdonsága.
Nem erőtlen és elavult, hanem élő és ható. Csak egy példa. A kicsapongó életet élő, de Isten igéje után egyre inkább érdeklődő Augustinusnak a következő igehelyet adta Isten: „Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm 13,13–14) Azonnal szíven találta ez az ige, megértette, hogy ez neki szól, élő volt és ható. Augustinus életében döntő módon hatott az ige, radikális életváltozást hozott.
Isten igéje ma is ilyen élő és ható: ahogy olvasod, hallgatod, munkálkodik a szívedben. Talán azt állítod, hogy független vagy tőle, hogy nincs hatása rád? Ne hidd! Elér, megszólít, talán éppen akkor, amikor nem is gondolod. Ez az embereket eltaláló ige indította el az első gyülekezetet is. Tömegek hallgatták Péter igehirdetését, majd ezt olvassuk: „Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?” (ApCsel 2,37)
Szól az Isten.
Miért ennyire fontos és erős az ige? Mert maga az élő Isten szól általa! Nem kevesebb történik: az Úr szól! Ha pedig Isten szól, akkor az embernek erre reagálnia kell. Jól tudjuk, hogy sokszor elutasítás, harag, akár sértődés az ember válasza Isten felé, de nagyon sokszor éppen az ellenkezője: szíven talál, igaznak fogadom el az ítéletét, és – szintén az igéből – megismerem végtelen szeretetét is.
Ne keményítsd meg a szíved!
Aki kiteszi magát az ige hatásának, az meg fogja tapasztalni a működését. Lehet, hogy nem lesz bátorságunk szembenézni mindazzal, amit az ige felhoz bennünk, de akkor is hatni fog. S addig jó, amíg érezzük ezt a hatást, és nem válunk közönyössé az isteni szóval szemben.
„Nemcsak azok vétkeznek tehát a parancsolat ellen, akik az ünnepnappal visszaélnek, és durván megszentségtelenítik, például azok, akik kapzsiságból vagy könnyelműségből hanyagolják el Isten igéjének hallgatását, vagy korcsmában tanyáznak, leisszák magukat, és részegek, mint a disznók, hanem az a másik tömeg is, amely Isten igéjét úgy hallgatja, mint valami idegen mesét, csak megszokásból jár prédikációra, ha pedig vége az évnek, idén is csak annyit tud, mint tavaly…” (Luther)
Engedjük tehát, hogy Isten igéje átjárjon minket, élő és ható legyen minden alkalommal, amikor rá figyelünk!
Mihály Sándor