„A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket a hitben minden örömmel és békességgel, hogy
bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15,13)
Ma a nagy világban és kis hazánkban is sok embernek kell új életet kezdenie. Gondoljunk csak a természeti katasztrófákra, a háborús helyzetben élőkre itt a szomszédos Ukrajnában vagy más távoli országokban. De gondolhatunk hazánkban is a közelmúltban pld. az iszapkatasztrófa vagy az áradások károsultjaira. Amikor felfigyelünk a világban és itthon történt szörnyűségekre, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy lehet, hogy ilyen nagy dolgoknak kell történnie ahhoz, hogy jobban egymásra figyeljünk? S talán még többen vannak azok, akikről nem szólnak a hírek: akik elveszítve lakásukat, munkájukat, egészségüket, szerettüket, boldogságukat, azon tűnődnek, hogy hogyan kezdhetnének új életet? Olyat, amely meg tud birkózni egy új élethelyzettel, melyben több a szeretet, a türelem, a megértés, melyben több idő jut egymásra, és amely igazi értékek után kutat. Ma különösen is szüksége van az embereknek arra, hogy szívükben és lelkükben is újat kezdjenek, még inkább Istenre figyeljenek, megváltozzanak, erőt nyerjenek, Pártfogót tudjanak maguk mellett.
Pünkösd ennek az új életnek a lehetőségét adja elénk, amivel lehet élni és lehet nem élni.
Az első pünkösd ünnepén amikor Isten kitöltötte az Ő Lelkét, a több ezret számláló ünneplő tömeg Jeruzsálemben észrevette, hogy ez a törvényadási és aratási ünnep más, mint a többi. Vajon ki figyelt volna Péter szavaira, ha Isten nem így és akkor küldi el Szentlelkét a világba? Ki figyelt volna fel erre az egyszerű halászra, ha nincs „sebesen zúgó szélnek zendülése”, „kettős tüzes nyelvek”, vagy éppen a „nyelvcsoda”. Aztán a külső jelek háttérbe kerültek, de a Szentlélek életet újító ajándéka megmaradt.
Az első pünkösdkor valami nagy erő áradt bele ebbe a világba, amelyért ma is lehet imádkozni, amelyből ma is lehet kapni, amely által új életet lehet kezdeni. Mert a Szentlélek ereje megváltoztató erő. Ha nincs pünkösd, vajon Jézus tanítványai előmerészkedtek volna a zárt ajtók mögül? Ha nincs a Lélek ereje, vajon Péter kiállt volna sok ezer ember elé bizonyságot tenni Krisztusról?
A Szentlélek ajándéka az az erő, amely képes ma is változást hozni egy ember életében. Ez az az erő, mely megláttatja velünk, hogy az életben sok mindent elrontottunk, de Isten mindent képes kijavítani. Ez az az erő, amely a reménytelennek tűnőt is tudja bizakodónak látni. Erő, mely képessé tesz arra, hogy másokért éljünk, hogy szeretetet sugározzunk, hogy könnyeket töröljünk, hogy oly sok dolgunk mellett szolgáljunk és hirdessük Isten nagyságos dolgait.
Húsvét óta már eltelt ötven nap, és megünnepeltük Pünkösd napját. Mielőtt Jézus a mennybe ment, azt mondta a tanítványoknak, hogy maradjanak Jeruzsálemben és megkapják a Szentlelket, az Atya ígéretét. A mennybemenetel után nem kellett sokat várni erre, tíz nap múlva megérkezett a vigasztaló, erőt adó Szentlélek. Beteljesedett Jézus ígérete: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok…” (Jn 14,18) A Szentlélek eljött. Nem vagyunk árvák és koldusok. Nemcsak bennünk akar munkálkodik, hanem rajtunk keresztül is. Tudna csodálatos munkát végezni nélkülünk is, de minket akar eszközül felhasználni. Talán minden oka meglenne arra, hogy mellőzzön minket, de nem teszi. Aki beteljesedik Szentlélekkel, az az Úr eszközévé válik. Rajtunk keresztül ismeri meg a világ az élő Jézus Krisztust. Rajtunk keresztül érkezik hozzájuk az a szeretet, melyre sóvárognak. A Szentlélekkel betöltött hívő szeretetben él, szereti a környezetében lévőket, s ez a szeretet megfogja, boldoggá teszi az embereket. Ez a szeretet pedig a Krisztus Lelkéből származik, mely ott kezdődik, ahol az emberi szeretet véget ér, elfogy. Ha ez a szeretet működik bennünk, akkor a világ keresni fogja az Urat.
Pünkösd után tényleg ég benned a Szentlélek tüze? Az otthonodat áthatja Krisztus békessége? A közösségedben, ahol élsz, örömet, szeretetet árasztasz-e magad körül? Engedd az Úrnak, hogy munkálkodjon benned, hogy aztán munkálkodhasson rajtad keresztül is.
Ölbey Irén ; „Pünkösdi Lélek” című költeménye ezt a következőképpen fogalmazza meg;
„Szárnyaljon bennem ének:
Legyek pünkösdi lélek.
A nemesben, a jóban
örömmel munkálkodjam.
S a célom itt a földön
az Isten felé törjön.
Mértéken túli mérték,
szépségen túli szépség:
a szeretet csodája
üssön át, mint a dárda
s hevítsen, lelkesítsen.
Éljek reményben s hitben,
s a fénylő igazságnak
igaz ösvényén járjak
s mindig ihletben égjek.
Jöjj el, jöjj el, Szentlélek!”
Pünkösd ünnepe mindenki számára annyit jelent, amennyit személyesen átélt a Szentlélek uralmából. Van, akiknek csak egy meghosszabbodott hétvégét jelent ez az ünnep, amikor lehetőség nyílik az elmaradt feladatok elvégzésére, szabadidő-programra, a családra, és talán még arra is, hogy elmenjen egy istentiszteletre. Másoknak csupán emlékezés egy 2000 évvel ezelőtt bekövetkezett eseményre. Biztosan sokan vannak olyanok is, akik személyes élményként tudnak bizonyságot tenni a Lélek munkájáról, jelenlétéről.
Sok ember szeretne ma új életet kezdeni, és sok emberben szeretne a Szentlélek Isten is munkálkodni. Azért imádkozzunk, hogy minél több embernek legyen ma is pünkösdje, hogy a kereső emberi szív, és az erőt adó Szentlélek egymásra találhasson. Így nem csak új házak fognak épülni a leomlottak vagy romba dőltek helyén, hanem új életek is! Adja az Úr, hogy így legyen!
Mihály Sándor