Minden bizonnyal nem vagyok egyedül, de személy szerint nagyon hálás vagyok az Úrnak, a vezetőknek, szervezőknek, önkénteseknek mind, hogy gyermekeim az idén is a szadai Örömhír táborban táborozhattak. Szívesen mentek, s mindig élvezték az ott töltött napokat, mesélték melyik nap mi történt velük. Amikor óvodások voltak, csak a fél napos táborokra mentünk, akkor én is velük voltam még, s ahogy cseperedtek, maradtak az egész napos tábori heteken is.
Alapvetően az a tudat, hogy nap mint nap bibliai történeteket hallottak, Istenről tanulnak, sok szép gyerekéneket énekeltek, amikkel az Urat lehet dicsérni, számomra nagyon felemelő, hiszen így azok az értékek erősödtek meg bennük, amit otthon is gyakorlunk. S ez a megerősítés nagyon jó dolog! Ezeket az énekeket itthon is szívesen énekelték együtt is.
Tanultak engedelmességet, hiszen az az ő érdekük is, így nem voltak különösebben súrlódások, hanem vidám hangulatban teltek a napok. Étkezések előtt és után az áldást is sok esetben énekelték. S ez mind-mind megmarad bennük, vissza tudnak rá emlékezni életük során, bármi éri őket, bármilyen helyzetbe is kerülnek.
A hallott tanítások is mind-mind nagyon fontosak, a hitüket erősíti, vagy hitre jutásukat segíti, hogy Isten igenis él, szereti őket nagyon. Imáikat meghallgatja, törődik velük, bármikor megszólíthatják, Hozzá fordulhatnak szüleiken túl örömükkel, bánatukkal. Az ÚR gondot visel rájuk, nincsenek soha egyedül, rábízhatják életüket.
A hetekbe belefért a torna, biciklizés, uszodalátogatás, séták, fagyizás, kézműveskedés. Olyan szép dolgokat hoztak haza sokszor, melyek egyszerűek és egyben mutatós darabok voltak. Bábelőadás keretében értékes történetet is láthattak a gyerekek.
Az utolsó hét egyik reggelén láttam, hogy a tábor munkatársai körbeültek és közös imádsággal kezdték a reggelt. Ez is nagyon megindított.
Nagyon köszönöm a sok önkéntes segítőnek, diáknak, felnőttnek, táborvezetőknek, a Tábor Alapítványnak, a támogatóknak, hogy ez a tábor évről évre megismétlődhet. Isten áldja meg őket és családjukat, hogy ilyen szívvel vettek részt, építve Isten táborát. Idejüket, energiájukat áldozták, ami nagy dolog, de azt is tudom, hogy Isten őket is építette, a gyerekektől kaptak sok szeretetet. (Őket is érdemes lenne esetleg meginterjúvolni. :)
Sokan hoztak mindenféle finom süteményt, gyümölcsöt, felajánlásokat, amiket szintén nagyon köszönünk! Mindezeknek köszönhetően a táborban csupán a konyhai étkezésért (és néhány alapvető dologért) kellett fizetni, ami a szülők pénztárcáját nagyban kíméli.
Hosszú a nyár a dolgozó szülők szabadságait tekintve. S nem mindenki teheti meg, hogy végig otthon legyen a gyerekekkel, így ez egy jó lehetőség. Azon kívül szokták mondani gyereknek gyerek párja, jól érzik magukat egymás társaságában. Találkoznak régi ismerősökkel, s új barátságok is könnyen szövődnek.
Részemről csak bátorítani tudok minden szülőt Szadán, hiszen gyermekeit jó helyen tudhatja ezen a helyen. S a pénteki táborzáró alkalomra is érdemes eljönni, hogy bepillantást nyerjünk szülőként is a tábor életébe, legalább egy kis idő erejéig.
Szóval a lányaim már várják a jövő évi táborozást, mert az utolsó napon már azt kérdezték mikor jönnek legközelebb?
Azt gondolom, ez a kérdés is csak azt bizonyítja, hogy minden szempontból tartalmas időt töltöttek együtt a táborozók.
Miháczi Zita