A fenti témában tartott női csendes délutánt a veresegyházi és a szadai baptista gyülekezet női köre november 28-án, a veresegyházi imaházban.
A meghívott vendég előadó, Kovács Gézáné Ildikó hangsúlyozta, hogy - bár ma már jobbnál jobb szakkönyvek olvashatók a gyermekneveléssel kapcsolatban - , a mértékadó mindig a Biblia tanítása legyen. Ha valami eltér a Biblia tanácsaitól, azt kérdőjelezzük meg, s ne kövessük, mert téves út.
„Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.” (Zsoltár 127:4)
Az előadó a gyermeknevelést - a nyílvessző kilövéséhez hasonlítva - három fő szakaszra osztotta: 1-7 év: a meghúzás időszaka, 7-14 év a célzás időszaka, a 14-21 év pedig az elengedés időszaka. Fontos, hogy az első szakaszban világos, egyértelmű szabályokat fektessünk le, amelyekhez következetesen ragaszkodunk. A mai modern felfogás szerint nem szabad korlátozni. A Biblia ezzel nem ért egyet. Sok szeretettel, megértéssel, játékkal el kell érnünk, hogy a gyermekünk az első szóra engedelmeskedjen a felnőttnek. (Ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy legalább egy hónapig erre az egy szabályra összpontosítunk, más szabályra nem fektetünk hangsúlyt.) Ez a legegyszerűbb mindenkinek. Belenő a gyermek jellemébe, ő fogja ebből a legtöbb hasznot látni. „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek.” (Efézus 6:1) Ennek megvalósítása sokkal könnyebben megy, ha a szülők között egyetértés, harmónia van, ha a férj és a feleség kölcsönösen megadják egymásnak a tiszteletet. A gyermek ebből a jó példából tanul. Akkor érzi magát biztonságban, ha a szülők szeretik egymást. Ha szeretnéd, hogy a gyermeked engedelmes, tisztelettudó legyen, elsősorban te légy az!
A kamaszkor különösen nagy stabilitást igényel a szülőktől. Természet ellenes, ha a kamasz nem lázad. Később hatványozottan jön elő, rosszabb lesz a helyzet. A gyermek életének minden szakaszában a szülő maradjon meg szülőnek! A szülő nem a gyermek barátja, hanem szülője. Ne állandó kudarcban, vereségben, önsajnálatban élje meg a szülő a gyermeke kamaszkorát, mert Isten segítségével hősként tud viselkedni.
A szülő soha ne láncolja magához a gyermekét, ne féljen az üres fészektől. A felnőtt gyermek hadd repüljön, mint a nyílvessző, teljesítse be Isten jó tervét az életével. Hiszen Isten sajátjának tekinti a gyermeket. A szülők csak egy időre kapták Istentől, sáfárságra . El kell számolni vele.
Isten áldjon meg minden szülőt, nagyszülőt, hogy Isten félelmében, a tőle kapott bölcsességgel neveljék a gyermekeket és az unokákat Isten tetszésére, jó sáfárként.
Pálinkás Ibolya
(Megjelent a „2111. Szada” című önkormányzati közéleti tájékoztató havilap 2016. januári számában)