Várakozás
„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok,
mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2Péter 3,9)
Különösen akkor jó várakozni, ha valami örömteli dolog előtt állunk. A kisgyermekek milyen boldog izgalommal várják a leghétköznapibb dolgokat is. Egy közös kirándulást, családi együttlétet, az esti mesét melyet anyu mond el miközben olyan jó odasimulni. De ugyanilyen boldog izgalommal várják a születésnapjukat, vagy a karácsonyt, készülnek rá, számolják, hogy mennyit kell még aludni addig. A menyasszony és a vőlegény is ugyanilyen boldog izgalommal várják a nagy napot, amikor végre megpecsételhetik szerelmüket.
Advent a várakozás ideje. Mielőtt Jézus visszament az Atyához, meghagyta nekünk, hogy hátralevő időnket várakozással töltsük. Ez a várakozás semmiképp sem lemondó, közömbös, életunt időtöltés, hanem boldog, aktív tevékenység, munkával, szolgálattal töltött idő. Előkészület a nagy találkozásra. Amikor régen látott nagyra becsült rokonunkat várjuk vendégségbe, mindent elkövetünk, hogy egy rendezett, tiszta otthonban tudjuk fogadni. Ha az Úr mérlegre teszi várakozásunkat, vajon meg lehet-e velünk elégedve? Úgy várjuk-e Őt, ahogy várnunk kell? Elvégeztük-e vagy végezzük-e a ránk bízott munkát? Ha ellenőrzi, hogy mit teszünk, milyen a szívünk, hol tartunk a ránk bízott feladatok végzésével, mit mondhat? És mit mondhatunk mi?
„Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az ura, amikor megjön.” (Máté 24, 46).
Mivel foglalkozzunk a várakozás idejében?
1. Üdvösségünkkel.
Jézus visszajövetele bizonyos. Minden ember meglátja őt, és minden ember találkozni fog vele. „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja Őt minden szem” (Jel 1:7). De csak azok számára lesz ez a találkozás örömteli, akik „megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében” (Jel 7:14). Másképp mondva, akik megvallották bűneiket, elfogadták Jézus helyettük kiömlő vérét, mint a bűnbocsánat eszközét, megtértek, újjászülettek a Szentlélek által. Az ő számukra ez a találkozás hitük célját, a beteljesedést jelenti, hisz elnyerik a megígért örök életet Jézus oldalán, ahol többé már nem lesz sem fájdalom, sem könny, ahol boldogság, béke és szeretet lesz osztályrészük. Legyünk készen! Nem tudjuk, mikor jár le a felkészülési idő, mikor kell számot adni, mikor jön a nagy találkozás, a boldog beteljesülés!
2. A várakozásunk alatt törődjünk többet az Igével!
Egyedül az Igéből ismerhetjük meg Urunkat, egyedül a Szentírás adhat pontos útjelzést az örök életre: „Az pedig az örök élet, hogy megismernek téged, az egyedül igaz istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3). Sokan és sokszor megtapasztalhatták, hogy a Szentírás az élet minden területére biztos támpontot ad. Ha komolyan vesszük szavait, nem tévedhetünk el. Az ige alapján vizsgáljuk felül gondolatainkat, hitelveinket, beszédünket, cselekedeteinket, és ha kell, ítéljük el magunkat! „Ha mi magunk ítélnénk el önmagunkat, nem esnénk ítélet alá” (1Kor 11, 31). Vizsgáljuk meg az ige fényében a kapcsolatainkat is. Nem terheli-e neheztelés, harag, a meg nem bocsátás vagy a bosszú gondolata? Rendezzük kapcsolatainkat, amíg lehet, amíg úton vagyunk! Sok hívő ember sajnálkozott már amiatt, hogy egyik vagy másik embertársával szemben elmulasztotta megtenni ezt a döntő lépést. Haraggal és nehezteléssel nem léphetünk az Úr elé! Amikor velünk lesz elszámolása, akkor nem a másik ellenünk elkövetett bűneire lesz kíváncsi, hanem arra, hogy mi hogyan igyekeztünk helyreállítani a megromlott kapcsolatot.
3. Törődjünk többet mások üdvösségével.
Végső soron ez a misszióparancs kiterjesztését jelenti. Miközben Jézust várjuk, vegyük észre az éhező, szomjazó embertársainkat, és adjunk nekik abból, amit mi kaptunk. Ha ételre van szükségük, akkor ételt adjunk, de ne feledkezzünk meg a lelkükről sem, mert az is éhezik, még ha a testi szükség hangosabb is! Nem beszélhetünk Isten szeretetéről, ha előtte nem adtunk önzetlenül javainkból, és nem elégítettük ki szükségeit! Máté evangéliumában Jézus rámutat az elszámoltatás alapjára, az elesettekkel szembeni irgalmasság gyakorlására: „ Jöjjetek hozzám Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám,” (Máté 25:34-36). Jézus az idézett szakaszban velük azonosítja magát, és mindent, még a legapróbb jó cselekedetet is számon tartja! Nem várhatjuk úgy eredményesen az Úr Jézust, ha mindezekről elfeledkezünk!
Végül pedig az advent a karácsony várása is. Bár az időpontja vitatott, ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy milyen hatalmas tett volt Istentől, hogy egyszülött Fiát leküldte a földre. Az Ő végtelen, irgalmas szeretetéből fakadt ez a terv, hogy Isten Fia, az örök Ige testet öltsön, emberré legyen, hogy mi közelebb kerülhessünk az Istenhez. A karácsony a gyülekezet, a család boldog ünnepe. Jézus születésére emlékezünk amely magában hordozza a halált, s egy döbbenetes halálra amely az örök élet ajtaja is egyben. Miközben a már beteljesült régi próféciákat hallgatjuk, óhatatlanul elgondolkozunk a még be nem teljesedett próféciákon, melyekről pontosan tudjuk, hogy a megfelelő időben be fognak teljesedni. „mert nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pét 3.9).
Mit ígér a Biblia? Hogy Jézus visszajön, ezért érdemes elcsendesedve, készülődve várni. Hogy Isten ma sem, a nehéz napokban sem hagy magunkra, hogy tervében mindig gondol az emberre, hogy azért küldte el Fiát, mert szeret bennünket, s nem szeretné, hogy egy is elvesszen közülünk. Tárjuk ki szívünket Isten előtt és várjuk az Ő legnagyobb ajándékát, az Úr Jézust! Legyünk felkészültek! Most az egyszer ne a beszerzendő ajándékokra és az asztali örömökre koncentráljuk, hanem egyedül Istenre, az igazi ajándékozóra, és Jézusra, az ő tökéletes ajándékára! Csak ebben az esetben lesz családi és gyülekezeti ünneplésünk méltó Jézushoz. Isten áldja meg a várakozásunkat, tegyen bennünket felkészültté a vele való találkozásra!
„Lelkünk az Urat várja, Ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” (Zsoltárok 33, 20-21)
Mihály Sándor