,,Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt. Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott."
(Ézsaiás 40:1-10)
Közeleg a karácsony. A média attól hangos, hogy mitől lesz szép, meghitt, tartalmas az ünnep. Zuhog ránk a ,,konzumbuzdítás", hogy ételben, italban és ajándékokban legyen gazdag a karácsonyunk. Ezt kiáltják a feliratok, ez ömlik a hangszórókból a karácsonyi vásárokban, a bevásárlóközpontokban.
És kiüresednek a szavak. Elkopnak, elfáradnak. Magunk is kiüresedünk, elfáradunk és elkopunk, ha nem onnan merítünk, ahol élet és hatalom lüktet a szavakban.
Egy hang kiált: vigasztaljátok Isten fogoly népét!
Jeruzsálem megmenekült ugyan Asszíriától, de Kr. e. 587-ben a babiloni támadás elpusztította. Ebben a helyzetben minden szónak súlya van. Amelyik vádol, az okokat elemzi, a visszafordíthatatlant marcangolja, az semmin sem változtat. De a prófétai könyv 40. fejezetétől új hang szól, sőt kiált: nem a büntetés és az ítélet szónokáé, hanem a vigasztalásé.
Letelt rabságról, megbűnhődött bűnről beszél. Isten karja, amely ránehezedett választott népére, hogy hűtlenségéért sújtsa, Ézsaiás próféciájában ölelő karrá, gyengéd, simogató kézzé szelídül. A próféta üdvösséget hirdet, közeledő, érkező Istent, aki vigasztalni jön. Harag, félelem, közöny, beletörődés, csüggedés tölthet el bennünket is, esetleg elfordulunk, lázadunk, amikor úgy érezzük, hogy Isten karja ránk nehezedik. Különösen ha az elmúlásra gondolunk. Mint a fű, a virág, annyi az élet. A népek, társadalmak, kultúrák vannak, aztán elmúlnak.
Félelmünkkel szemben parancsolóan hangzik a kiáltó szó: ne félj! Mert amilyen igaz mindez, olyan erős és igaz a vigasztalás, hogy az ige megmarad. Az Ige testté lett, az Ige, amely kezdetben volt, ami által minden lett. A fogságban lévők megláthatták, hogy leigázójuk hatalma elmúlik. Minden nép meglátja majd, hogy csak egy hatalom örök: az, amely már most is itt van közöttünk, bennünk. Amely hozzánk szól, megtérésre hív, fejünket felemeli, a próféta által hallott mennyei kiáltást meghallatja velünk.
Egy hang kiált: építsétek az Úr útját!
Keresztelő János szólt ezekkel a prófétai szavakkal. Jézus azért jön, hogy megmentsen. De megtérés nélkül nincs út. Önigazolás, önáltatás, önmentegetés semmivé lesz, ha az Úr dicsősége mindenki előtt megjelenik. Ha Isten igéjét beengedem, ha ítéletét és kegyelmét engedem magamon át- meg átjárni, evvel felkészít engem az Úr, hogy számára másokhoz úttá legyek, ő pedig számomra az élet egyetlen járni érdemes útjává legyen.
Egy hang kiált: Itt van Istenetek! Jön hatalommal!
Mennyi minden és mindenki akarja a mai, a mindenkori embert hatalmába keríteni! Hatalmat akar felettünk politika, gazdaság, eszmék, rendszerek, vezetők. Ellenállunk itt, behódolunk ott, néha meg észre sem vesszük, hogy már fogságába estünk mulandó látszathatalmaknak. A gonosz hatalmával életük során sokan nem is számolnak, mert Istennel sem számolnak, s bűneiktől szabadulni nem tudnak. Jézus valódi hatalommal jött, tanított, ,,úgy beszélt, mint akinek hatalma van".
,,Az én Uram, az Úr jön hatalommal" - mondja Ézsaiás, és ez az adventi öröm túlmutat a percek örömén. A bizonyosságot hozza az egész világra, mindenhová, ahol ezen a vasárnapon már három gyertya fényénél készülnek a Megváltó születésére. A bizonyosságot, Isten országának bizonyosságát, az útét Isten és ember között, a vigasztalásét, az Úristen magához ölelő karjáét.
Az Úr Jézus vigasztalással érkezik hozzánk. Az adventi csendben bűnbocsánatot és üdvösséget hirdető szó kiált felénk. Örvendezzünk, és hirdessük, hogy letelt a rabság, mert közeleg, és elhozza a szabadulást! Hatalommal jön, megmenteni jön, útját szívünk megtérésével készítsük elő.
Az Úr közel!
Jézus az időknek teljességében már eljött! Minden emberért elvégezte az engesztelést, megszerezte a váltságot. Ezt kell hittel elfogadnod! Ő eljön még egyszer! Jövetele közelebb van, mint ahogy gondolod. Hívő szívvel készülj!
Jövel Uram Jézus, hamar!
Mihály Sándor