Lelkipásztor beiktatás a szadai - veresegyházi körzetben
A szadai – veresegyházi körzet 2014. őszén búcsúzott el lelkipásztorától, Baranyi Lászlótól és családjától. (Baranyi testvér 1994-től, több mint húsz évig végezte a szolgálatot a körzetben.) Közel másfél évig volt a körzet ügyintéző lelkipásztora Kotán Béla, a szomszédos őrbottyáni – sződi körzetből. Hálásak vagyunk Istennek, hogy - Kotán testvér közreműködésével - Isten kirendelte a körzet új lelkipásztorát. Áprilisban költözött Szadára Debrecenből Bacsó Benjámin a feleségével és a három óvodás kislányukkal.
Az új lelkipásztor ünnepélyes beiktatása május 7-én volt a veresegyházi imaházban. Erre az örömünnepre - a két gyülekezet meghívására - több felől érkeztek vendégek. Meghívottak voltak a körzet korábbi lelkipásztorai, illetve családtagjaik, a két település társegyházai és polgármesterei, valamint a környező gyülekezetek lelkipásztorai, képviselői. Küldöttség érkezett a búcsúzó debreceni gyülekezetből. Jelen volt a Tiszántúli Egyházkerület egyik vezetője is. A felsőpetényi testvérek szabadtéri fúvós zenével fogadták az imaházba érkezőket. Az alkalmat Kotán Béla ügyintéző lelkipásztor vezette.
Az igehirdetést, valamint a lelkipásztor és a gyülekezetek kölcsönös fogadalomtételével kapcsolatos szolgálatot Papp János lelkipásztor, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke végezte. Lelkipásztor társát, Bacsó Benjámint a zsoltáríró gondolataival bátorította új szolgálati helyein: „Akkor így szóltam: Íme megjelentem… Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. Hirdetem igazságodat… és nem zárom be számat… beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet…” (Zsoltár 40:8-11) Amit Istentől kaptunk, jó tovább adnunk. Istentől kapott kincseink vannak, azokat ne titkoljuk el! Könnyen bezárul a szánk, elcsüggedünk, ha nem látunk eredményt. A zsoltáríróhoz, Dávidhoz hasonlóan Bacsó Benjámin is megjelent, szolgálatra jelentkezett, mint a honvédségnél. Jó kedvvel, Isten akaratára hangolva, végezze mindig a rábízott szolgálatot, a lelke mindig legyen készséges arra, amire Isten hívja. Ahogyan Dávid akarata mindig Isten akaratához igazodott, jó, ha a mi gondolataink is Istennél születnek meg.
A szószéki Bibliát Kotán Béla adta át azzal a jókívánsággal, hogy Bacsó testvér erőteljesen, nagy szeretettel hirdesse mindig Isten igéjét.
Bacsó Benjámin a „székfoglaló” beszédében – többek között – elmondta, hogy csendes békesség, megnyugvás van a szívében. Bár szereti a debreceni gyülekezetet, el kellett jönnie, mert Isten hívta. Megértette, hogy Isten ebben a körzetben akarja látni: itt jelentkezik a szolgálatra. Bizonyossága van arról, hogy „… akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róm 8:28)
Az ünnepélyes istentiszteleten a körzet alkalmi kórusa és dicsőítő csoportja is szolgált. Számos köszöntés is elhangzott. Néhányat az alábbiakban emelek ki.
A búcsúzó debreceni gyülekezet nevében Dobos Péter gyülekezetvezető szólt. Emlékeztette Bacsó testvért arra, hogy a debreceni búcsúzó istentiszteleten ő is a 40. zsoltár verseit hozta búcsú gondolatokként. Kilenc évi debreceni szolgálat után legyenek hangsúlyosak ezek a további szolgálatában is. Útravalóként, jó tanácsként Pál apostol szavai hangzottak el: „ Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt, mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel.” (Fil 2:5-6) A vezetői szolgálatot mindig krisztusi lelkülettel végezzük!
Cserés Attila a Tiszántúli Egyházkerület vezetője 16 gyülekezet nevében búcsúzott s egyben átadta igei jókívánságait a Budapesti Egyházkerületbe érkező szolgatársának: „… őrizd meg a rád bízott kincset…” (1Tim 6:20) Tekintse nagy értéknek, kincsnek a hitet, az evangéliumot, a feleségét, a gyermekeit és minden embert. Ahogyan Pál apostol bátorította Timóteust, Cserés testvér is buzdította Bacsó testvért, hogy legyen bátor, erős és jó vitéze Krisztusnak.
A szadai gyülekezet nevében Pálmai Zoltán diakónus, a veresegyházi gyülekezet képviseletében pedig Csernus Zoltán elöljáró köszöntötte az új pásztort. Pálmai Zoltán Isten erejét kívánta a lelkipásztor és a körzet közös szolgálatára: „ … aki meg is erősít titeket mindvégig…” (1Kor1:8) Csernus Zoltán pedig a beiktatási meghívó igei gondolatait erősítette meg: ”Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr - : békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29:11)
Veresegyház város polgármestere, Pásztor Béla, valamint Szada nagyközség polgármestere, Oroszi Sándor - az örömük kifejezése és a jókívánságaik mellett, szinte egybehangzóan - azt kérték az új lelkipásztortól, hogy szeresse a két helységben élő embereket és legyen továbbvivője a településeken jól működő ökumenikus kapcsolatoknak.
Az új lelkipásztort köszöntötte Drenyovszki Pál nyugdíjas lelkipásztor is, aki 17 évig végzett a körzetben szolgálatot 1974-1991 között. Azt kívánta, hogy - az apostolokhoz hasonlóan -Bacsó testvér is a Szentlélek erejével végezze a szolgálatát: „Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között…” (Apcsel 5:12-15)
Jelen volt Marsal Jánosné, egykori lelkipásztorunk (1960-1974) felesége is. Baranyi László – akadályoztatása miatt – utódját egy levélben köszöntötte, amely felolvasásra került. Ugyancsak levélben köszöntötte a körzet testvériségét és az új lelkipásztor családot Mónus Dániel és felesége. (Mónus testvér 1992-1994 között volt ügyintéző lelkipásztora a körzetnek.)
A köszönet hangja nem csak Istennek szólt, hanem Kotán Béla lelkipásztornak és az őrbottyáni - sződi körzetnek is. Kotán testvérnek ugyanis az elmúlt másfél évben két gyülekezet helyett négy gyülekezetet kellett pásztorolnia.
Imádságunk, kívánságunk az, hogy úgy a szadai – veresegyházi körzet, mint az ország minden gyülekezetének testvérisége tudjon oly módon együtt munkálkodni a lelkipásztorával, hogy kölcsönösen drága kincsnek, értéknek tekintjük egymást és mindazokat, akik felé az evangéliumot visszük.
Pálinkás Ibolya