Március idusa a magyar nép számára a legmagasztosabb, legreményteljesebb nemzeti ünnep.
A forradalmat elindító március 15-e azóta is nemzeti jelképünk: a szabadság kivívásának, megőrzésének és visszaszerzésének örök szimbóluma. Népünk 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogy a mindenkori államhatalom hogyan vélekedett erről. Isten, hívőben és nem hívőben egyaránt használhatja ennek a csodálatos történetnek tiszta értékeit, hogy megerősödjünk igaz elkötelezettségünkben.
Hogyan?
Kiállva Isten mellett bátran, szégyenkezés nélkül.
(,,Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." - Márk 8:38)
Kiállva az ártatlanokért és elnyomottakért, ahogy Jób is tette.
(,,Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője. A vaknak szeme voltam, és lába a sántának. Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam. Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt." - Jób 29:12,15-17)
Kiállva minden igazságtalansággal szemben, tudva, hogy ,,aki igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás." (Kolossé 3:25)
Nem saját érdekünket és hasznunkat tartva szem előtt:
- nem a tolvajjal cimborálva (Zsoltárok 50:18),
- nem kenőpénzt várva (Ézsaiás 1:23) igyekszünk igazságocskáinkat őrizgetni.
Hanem ha hátrányunk is származik belőle pillanatnyilag, de az igazságnak mégis utat készítünk.
Így kiállni csak egyenes gerinccel és emelt fővel lehet. Az erő még akkor sem bennünk van, hanem Krisztusban. De becsületes életvitel és tiszta szív nélkül senki sem alkalmas Isten erejének befogadására. A Mindenható erejének még árnyéka sem vetülhet a zavaros és megalkuvásokkal terhes lélekre. A világ aranyszabálya: akié a pénz, azé a hatalom, az szabályoz, de keresztyénként bizonyosak vagyunk abban, hogy Isten szabályoz, hisz ő a törvényadó is. Ezért merünk, ezért tudunk kiállni. A kiállás Isten hangjának hallatása. Hit elődeink hosszú sora állt ki a lelkiismeret és vallás szabad gyakorlásáért, a gyengék és kirekesztettek felemeléséért. Ebbe a sorba kell nekünk is beállnunk!
A társadalmi kiállás egyik legfontosabb tere a sajtó. A márciusi ifjak épp ezért legelső feladatuknak tartották a sajtószabadság megteremtését. Mert nem szabad addig a sajtó, míg Istent csak bizonyos részeibe engedik be, és nem szabad addig, míg nem a védtelenek, gyengék és elnyomottak oldalán áll, és nem szabad addig, míg eltűri és szemet huny az igazságtalanságokkal szemben, és nem szabad addig, míg nem a teljes igazságot képviseli. Magyarországon sajtószabadság van, de a sajtó mégsem szabad: még nem tölti be küldetését.
Miért? Mert nem a törvény teszi szabaddá a betűket, hanem az azt megfogalmazó lélek. Aki e nélkül áll ki, hazugságba dönti hallgatóságát, olvasóit is. 166 évvel ezelőtt a szabadelvűséget nem a házastársak számában, nem a pénzügyi ügyeskedésben, nem a jogi csűrés-csavarásban mérték, hanem úgy értették, hogy a nagyra, magasztosra és nemesre törő lélek alkotásai nem csupán egy szűk társadalmi réteg joga. Mert aki Isten számára szabad, az szabad igazán: annak lelke telis-tele gyönyörű gondolatokkal, csodálatos tervekkel, tiszta szándékokkal, erős akarattal, igaz szeretettel. Az az ember Krisztusban nyert szabadságát az Istennek mint Atyának ajánlotta fel, hogy teremtsem, hogy építsen, hogy oktasson, hogy neveljen, hogy vezessen.
Nem szabadna még annak kiállnia, ki eladta magát Istenen kívül bármilyen hatalomnak, legyen az párt vagy egyház vagy cég vagy a Mammon vagy saját képmása, mely előtt tetszeleg. Ma a szabadelvűség sok esetben csak az elvek szabadságát jelenti, de nem a gyakorlatét. Ha összefognak ugyanazon szabadelvűek, már egymáshoz igazodnak, ott már nem szabadok. De a keresztyént Vezére nem kívülről, hanem bensejéből kell hogy vezérelje. Ezért szabadsága megingathatatlan: elveszthet mindent sorba, ha Krisztus megmarad neki. Ez a szabadság a hívők kiváltsága, de bátorság kell élni vele. És ez a szabadság a garanciája az örök ifjúságnak, mert ebben a szabadságban a Lélek frissességével él. A Lélek ifjúságának semmi köze az életkorhoz, a laza stílushoz, a ránctalanításhoz, a szexuális vágyhoz, a kalandozáshoz, mint ahogy ma sugallják. Mert a test megöregszik, s végül visszatér a földbe, ahonnan vétetett. De a belső ember napról napra való újulást, fiatalodást élhet meg.
Kell is a léleknek ez az ereje ahhoz az isteni feladathoz, mely minden tanítványra bízatott: "Íme, én elküldelek titeket mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!" (Máté 10:16)
Az igaz lélek örökké ifjan és szabadon száll és szól, s hangját nem veheti el senki.
Mihály Sándor
ISTEN LELKE
Szerző: Novák László
Hová Isten Lelke hatolt:
Alvó ébred, éled a holt.
Eloszlik az éj homálya,
A bűneit tisztán látja.
Ki megdöbben, szíve sajog,
Oda megy, hol bűnök, bajok
Terhe lehull, semmivé lesz:
Az Úr Jézus keresztjéhez.
Hol működik Isten Lelke,
Erőt nyer a félénk, gyenge.
A tudatlan bölcsességet,
Vigaszt, kit a bánat éget.
Megújul a szív, a lélek,
Szeretet, hit, remény éled,
A szó, a tett mind azt mondja:
- Ez is Jézus megváltottja!
Isten Lelke oda tér be,
Ahol hívják várva, kérve.
Ajándékot oda vihet,
Ahol talál nyitott szívet.
Ott nyugszik meg, csak ott marad,
Hol meghódol az akarat,
Intelmének híven enged, -
Csak oda visz győzedelmet!