A húsvéti hit
Jézus ezt mondta Máriának:
„Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik:
Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (János 20,17)
Az emberi ész számára szinte felfoghatatlan és érthetetlen a húsvéti esemény. Emberek milliói tesznek és tettek már bizonyságot arról, hogy Jézus feltámadott. Találkozhattak Jézussal, és ez gyökeresen megváltoztatta az életüket. Új látást, új életet kaptak, hitre jutottak. Az Úrral való találkozás élménye egészen magával ragadó, és szinte kibeszélhetetlen. Szavakkal elmondhatatlan, boldogító érzés és tudat, amikor az ember hitre jut. Azonban ma a világ sajnos egyre jobban kedveli inkább a sötétséget, hitetlenséget, mint világosságot. Ha körbenézünk, azt látjuk, mintha elfogytak volna a keresztyének, mintha Isten gyermekeinek hangját már nem, vagy alig lehetne hallani. „Hiszem, ha látom!” - mondják sokan.
Húsvétkor valami olyan történt, ami meghaladta a tanítványok képzeletét, amit elképzelhetetlennek tartottak. Összehajtogatott lepedők, kendők. Ezeket látták a tanítványok. Volt köztük „aki elsőnek ért a sírhoz” és azonnal hitt. Egyszerre volt a látás és a hit. A tény és az isteni csoda. Volt, akinek még a szegek helyét is meg kellett tapintania. Az Úr gondoskodott, és gondoskodik, hogy mindenki hitre jusson, de mindenkinek a maga személyes módján. Mária is kezdetben csupán az üres sírt látta. Aztán milyen öröm lehetett a szívében, amikor azt kiáltja, hogy: „láttam az Urat!” A hit örömmel, reménységgel ajándékoz meg bennünket. Nem apránként, hanem egyszerre kapunk meg mindent. Mária úgy érezte, hogy azonnal hírül kell adnia, ami vele történt. Nézzük meg, tehát Magdalai Márián keresztül, hogyan jutott hitre, hogyan kapta az örömet, reménységet, küldetést a szívébe, hogy meglássuk mi is, milyen nagy és csodás ajándékokat kaptunk, kaphatunk Urunktól, ha hiszünk benne, az ő feltámadásában.
1. A húsvéti hit örömteli hit.
Mária meglátja a feltámadás első jelét. Látja Isten tettét, de nem hiszi el. Csalódott, úgy érzi minden elveszett. Úgy érzi meghalt a remény. Hogyan lehet akkor itt most örömről beszélni? Amikor húsvét tájékán így köszöntünk egymásnak:„áldott húsvétot!”, vagy „boldog húsvétot!”, megtapasztaltuk-e húsvét igazi boldogságát? Vagy még csak a halálig, a sírig jutottunk? Sokszor csak a halál mindenhatóságában, hiszünk. Az orvosok próbálják meghosszabbítani az emberi életet, hogy könnyíteni próbáljanak az emberek halálfélelmén. Amikor örülnünk kellene, hogy Jézus győzött a halál felett, sírunk és panaszkodunk a mindennapokban. Emberi eszközökkel akarjuk legyőzni a halált. Pedig ez csak egy valakinek sikerült. Jézus feltámadása azonban hadat üzen a halálnak. Üres a sír.
Máriánál az első örömteli mozzanat az, amikor felismeri az Urat. Látta, hogy az, aki előtte áll, azaz ember, akit ő annyira szeretett és keresett. Milyen jó lenne, ha mi is felismernénk őt, ha nem akarnánk elfordulni Urunktól. Szembe kell találkozni vele, hogy segíteni tudjon a nyomorúságos életeden, hogy felszabadítson bűneidből, hogy a te Megváltód is legyen. Mária elfut a tanítványokhoz, ez a második örömteli mozzanat. Hiszen milyen jó, ha társaink vannak, akikhez el tudunk futni, ha szükségünk van rá. Van, akivel együtt tudjuk keresni az Urat. El tudjunk mondani micsoda nagy öröm, hogy találkoztam az Úrral. Mi tudunk-e másokkal együtt futni, örömükben, bánatukban együtt lenni, segíteni, Jézus dicsőségére? Vagy tudsz-e segítséget elfogadni? Az elfogadáshoz is legalább annyi erő kell, mint nagy bajban segítséget nyújtani másoknak. A húsvéti hit örömteli hit azért is, mert a tanítványok nem voltak egyedül ebben az örömben. De természetesen a legnagyobb öröm az üres sír. Mária látta az üres sírt. Látta és hallotta is, hogy az Úr megszólítja őt. Ez vetett véget igazán az ő szomorúságának és ez adott igazán örömöt szívébe. Jézus ma is megszólít. Nevünkön szólít minket. Micsoda hallatlan nagy öröm ez a mi számunkra! Legyőzte a halált és személyesen engem is megváltott! Hirdesd hát te is boldogan. „Láttam az Urat!
2. A húsvéti hit reményteljes hit
A feltámadás ténye Máriát az öröm mellett reménységgel is eltöltötte. Hallotta amit Jézus mondott neki: „Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” Jézus Atyja a mi Atyánk is, aki a mi Istenünk. Reményünk pedig Jézusban, az első zsengében van, aki feltámadt. A feltámadás nemcsak öröm a számunkra, hanem reménység is, reményteljes hit is. Ezt valljuk az Apostoli Hitvallásban is: „Hiszem a test feltámadását és az örök életet.”
A kezdeti iszonyatos fájdalmat Mária szívében az öröm váltotta fel. A feltámadás azt mutatja számunka, hogy Isten mindenható. Bármilyen reménytelennek látszó helyzetben is vagyunk, ő az, aki tud segíteni igazán. Napjainkban olyan sok a reménytelen, fásult élet. Olyan sokan vannak iszonyatos mélységekben. Keresztyén emberként felelősek vagyunk ezekért a lelkekért is. Reménységet kell nyújtanunk, hiszen nekünk Isten a legnagyobb reménységünk, támaszunk lett. Adjuk hát át ezt másoknak! Vezessük őket a remény forrásához, Jézushoz!
3. A húsvéti hit távlatos hit.
A húsvéti hitnek nem szabhat gátat földi elgondolás, sír vagy sírás. Mária hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” A Biblia nem írja, de elképzelhetjük, hogyan mondta el ezt a tanítványoknak. Micsoda öröm volt benne. El kellett mondania, amit látott, nemcsak azért mert az Úr parancsolta, hanem mert annyira „feszítette” a találkozás öröme. Ha valaki megtér, hitre jut, találkozik a Feltámadottal, ez olyan öröm, hogy erről beszélnie kell. Jézus azonban nemcsak Mária miatt támadt fel, hanem a tanítványok miatt is. Ezért kereste meg őket, és ezért mondta nekik: „tegyetek tanítványokká minden népet! (Mt 28,19) Ez a mi küldetésünk is: elmondanunk, hogy lett életünkben a bánatból öröm, a reménytelen üres életből reménnyel teli.
Jézus eljöveteléig a feladat adva van: „Hirdesd az Igét!” Hirdetni, hogy Jézus feltámadt, hogy hitünk van. Hirdeted-e a családtagoknak, barátoknak, szomszédaidnak, tetteiddel is, hogy valóban Isten gyermeke vagy? „Mária elment…”. Nem tétovázott, nem mondta, hogy majd holnap, ha időm lesz rá. Azonnal elment. Amikor egy-egy istentisztelet után hazamegyünk otthonainkba milyen jó lenne, ha látnák, éreznék rajtunk, hogy találkoztunk az Úrral. Látnák hitünket a feltámadott Krisztusban, látnák, hogy ő a mi Megváltónk!
Jézus él! Feltámadott! Hirdessük hát a feltámadás csodáját hittel, boldog örömmel, Istenbe vetett reménységgel, és hálával!
Mihály Sándor