Túrmezei Erzsébet: 1517. október 31.
Mindenszentek előestje.
Húzzák már a veszperát.
A tömegben fáklyafénnyel
tör előre egy barát.
Papírtekercs a kezében.
Imádkozva bontja szét.
S fölszegezi biztos kézzel
kilencvenöt tételét.
Kalapácsa sok csapása
döngve dördül messzire.
Tetzel keze céduláit
megremegve ejti el.
S égig érő Alpok orma
ezer óriás titán,
nem vethet a hangnak gátat.
Reng, remeg a Vatikán.
Mozdul rá a szentek csontja
katakomba mélyiben.
Angyalkarok ujjongása
boldogan kíséri fenn.
Mozdul minden földön, égen,
s új életre kelni kész:
ha a templom kapujára
Isten tételeit újra
fölveri egy férfikéz.