Bácsi Sándor: Újévi fohász
2014.01.04 14:08
Hatalmas Isten, ím, elődbe állunk,
S mikor Feléd száll szívünk hő imája,
Bűn terhe nyom és sok-sok mulasztásunk
Megmérhetetlen irgalmad kívánja,
– Te megbocsátó irgalmad kívánja.
Tudod, Atyám, a lelkünk gyönge, fáradt,
Keresztje alatt sokszor roskad a porba,
Gyáván remeg tán, a Sátán ha támad.
Karod védjen, ha jönne ránk a próba,
– Te adj erőt, ha jönne ránk a próba.
E földi élet millió veszéllyel,
Bajjal van tele. Légy te hű vezérünk,
Fényoszlopoddal világíts, ha éjjel
Borul reánk, hogy a vészben ne féljünk.
– Te légy velünk, s bátoríts, hogy ne féljünk.
És hogyha lelkünk vakmerően szárnyal
Fénykábítottan, tőled messze úton,
Féltő szerelmed tüzes ostorával
Vess neki gátat, ó, hogy el ne bukjon,
– Te állítsd ott meg, oh, hogy el ne bukjon.
Olyan erőtlen, oly gyarló a lelkünk,
Csak kérni is, ami javára válna.
De adj vágyat, hogy utadat kövessük,
Indítsd a lelkünk buzgó, hő imára,
– Te adj választ a buzgó, hő imára.