2021. február 28. vasárnap
„Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy Krisztusban lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben.”
(Kolossé 1,19–20)
Ezt meg nem értjük. De hát hogy is értenénk, ha õ a mindenható Isten, mi pedig kis porszemek vagyunk hozzá mérten! Amikor Isten elénk áll, csak leborulni tudunk, és imádni tudjuk õt. A legfontosabbat mégis érthetjük: a bûneink miatt haragvó Isten békélt meg velünk Jézus váltsághalála által. Szeret az Isten. Jó Atyánk az Isten. Gyûlöli a bûnt, de szereti az embert. Mit tegyen? Milyen érzés neki a te Istenednek lennie? Jézus pedig szenved minden bajunk és betegségünk és minden igazságtalanság miatt, mégis emberré lett. Milyen érzés neki embernek lennie?
Egy vers vasárnapra
TÚRMEZEI ERZSÉBET:
OTTHON
Otthonom a templom.
Ajtaján beérve mindig hazaérek.
Ismerősen csendül fülembe az ének,
Mintha minden hangja simogatás lenne.
Égi Atyám keze simogat meg benne.
Megterített asztal.
Éhező mellőle sose kell fel éhen.
Megelégedhetek mennyei kenyerem:
Élet kenyerével, élet italával,
Igével, szentségben Krisztussal, magával.
Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
Hogy régi emberből új emberré tegyen:
Hogy amíg templomát látogatom híven,
Templommá formálja egész bűnös szívem.
Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
Drága tükörképe, szent hívogatása…
Míg egykor mennyei hajlékod befogad
Köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!
A nap éneke:
SZÜKSÉGEM VAN RÁD
© 2014 Minden jog fenntartva.