A „hajlékod” szót itt „menedéked” szóval lehetne fordítani, mert Istennél nemcsak otthonunk van, ahol megpihenhetünk, hanem védelmet és menedéket is találunk nála. Ki ne tapasztalta volna már meg közülünk, hogy szorult helyzetünkben, egy magunkban elsóhajtott kérõ fohász után kaptuk, váratlanul kaptuk a mentõ ötletet és megoldást, vagy érkezett a külsõ segítség? De a legkülönösebb az volt, hogy az imádságunk után belsõ békességünk és nyugalmunk támadt!
A nap éneke:
CSODÁLATOS KEGYELEM
Az Úr irgalma végtelen,
Ezt folyton érzem én;
Habár nincs semmi érdemem,
Ő mégis hord kezén.
Nincs arra szó, sem gondolat,
Mi jóval áld az Úr;
Ha lankadok, ő szárnyat ad,
És terhem mind lehull.
Sok itt a bűn és küzdelem,
Az orkán zúgva dúl,
De minden vészben, tengeren
Megtart, megvéd az Úr.
Ha véget ér az életem,
Új otthont nyújt az ég,
Ott még szebb hangon zenghetem
A Bárány énekét.