,,Áldott az Úr, Izráel Istene, aki meglátogatta és megváltotta népét, hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről."
(Lukács 1:68,72)
Zakariás magasztaló éneke magán viseli mindazt, amit kényszerű némaságában élt át. Holott kicsinyhitűségének és reménytelenségének büntetése verte bilincsbe, nyoma sincs zúgolódásnak, háborgásnak. Most, hogy Isten kegyelméből újra szólhat: gyönyörű ének csendül fel ajkáról. Bár így tudnánk mi is megtisztulni bűneinkből, ha Isten megdorgál bennünket, és ennek terhe alatt roskadozunk: nem a lázadás, és nem az ellenállás hangján megszólalni, hanem dicsérni Istent az újrakezdés lehetőségéért, kegyelme nagyságáért.