,,Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem."
(Zsoltárok 63:2)
A zsoltáros vallomásának hőfoka csak a kedvese után epekedő szerelmes szavának izzásához mérhető. A főparancsolatot betöltő szeretet lángja lobog benne: ,,Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből." (Mt 22:37) Isten számára nem a tettei, nem az erkölcsi teljesítménye, hanem szeretete teszi a zsoltárost kedvessé és elfogadottá.