2020. január 15. szerda
2020. január 15. szerda
„Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kõsziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”
(Zsolt 73,26)
Akár akarjuk, akár nem, s attól függetlenül, hogy hisszük-e vagy sem, testünk és szívünk elõbb-utóbb elenyészik, elfárad, elkopik. „Mulandóvá tette életünket bûneink miatt” – olvassuk temetési liturgiánkban. Egyik nagyapám a halálos ágyán tért meg, és adta át életét Istennek. Mivel nem tudjuk elköltözésünk idejét, térjünk meg ma, amikor még fel tudjuk fogni Isten igéjének üzenetét! Mindent elveszíthetünk földi utunkon, nincs értelme zsebet varrni utolsó ruhánkra, semmit sem viszünk magunkkal, de ha Isten a szívünk kõsziklája, akkor megnyertük az örök életet. Uram, kérlek, legyél szívem kõsziklája és örökségem örökké!
A nap éneke:
SZÍVEMNEK KŐSZIKLÁJA TE VAGY