2020. február 23. vasárnap
2020. február 23. vasárnap
„Itt vagyok, tegye velem az Úr, amit jónak lát!”
(2Sám 15,26)
Dávid király úgy tekint Istenre, mint akiről tudja, hogy egyedül látja, mi jó, és mindig csak azt cselekszi. Élete fordulópontján merész hittel kiszolgáltatja magát Isten döntésének: ha az szolgálja a jót - népe javát, a közjót -, akkor Isten biztosan megsegíti őt. De azt is elfogadja, ha nem segíti meg. Tudja, hogy ha Isten a számára sorsdöntő helyzetben nem az ő javára dönt, az is jó ítélet, a jó mellett való döntés lesz. Dávid tiszteletben tartja, hogy az ő személyes érdeke, uralkodói ambíciója és az Isten üdvterve szerint való jó nem feltétlenül esik egybe. Ezért kész eltekinteni személyes érdekétől az isteni tervbe illeszkedő és minden személyes érdek felett álló jó érdekében. Tudja, hogy végül neki is csak az válhat a javára, ami Isten akaratát szolgálja: hiszen az Istent szeretőknek minden a javára van.
A nap éneke:
INDULJ TOVÁBB