2019. október 10. csütörtök
2019. október 10. csütörtök
„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”
(Zsolt 103,2)
Hogyan is felejthetném el, amikor naponta kerülök szembe saját mulasztásaimmal, vétkeimmel, hibáimmal, és mégis azt látom, hogy az evangélium még ott van a szemem elõtt! Még mindig nem vonta meg tõlem, még mindig azt mondja, hogy vérig menõen szeret engem. Én, ha jól ment sorom, egészen el is felejtkeztem arról, hogy ezt neki megköszönjem. Ha rosszabbra fordultak a dolgok, akkor meg vitába szálltam vele. S mindeközben Õ mindvégig szemem elé tartotta a mennyei koronát, a Krisztus érdeméért nekem félretett, elkészített „jót”. S ma is itt lehetek az Õ igéje mellett, és az élet beszédét hallgatom!
A nap éneke:
ÁLDVA ÁLD AZ ISTEN ENGEM