2019. november 2, szombat
2019. november 2, szombat
Halottak napja
Márta így felelt Jézusnak: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.”
(Jn 11,27)
Hiszed-e – kérdezte Jézus Mártától Lázár feltámasztása elõtt –, hogy én vagyok a feltámadás és az élet, és aki hisz énbennem, ha meghal is, él? Amikor ezen a hétvégén ezrek és ezrek mennek ki a temetõbe, és gyújtanak mécsest szeretteik sírjánál, hiszik-e, hogy a halál nem a vég, a nihil, a nagy sötétség? Amikor olvassuk a neveket a sírköveken, és szembesülünk azzal, hogy egyszer nekünk is véget ér az életünk, hiszünk-e abban, aki Ura a halálnak is? Hisszük-e, hogy Isten keze õriz itt, a földön, és õriz ott, a halálban, amelyrõl még nem tudjuk, hogy milyen, és ahonnan csak egyvalaki tért vissza, de gyõztesen: a Feltámadott Krisztus! Isten titkaiba nem láthatunk bele, bölcsességét fel nem érhetjük ésszel, de Jézusban választ kaptunk az emberiség legkeservesebb kérdésére, a halálra: õ nagyobb annál, és annyira szeret, hogy nem hagyja az övéit annak fogságában.
A nap éneke:
JÉZUS LELKEM ÜDVE