2019. március 31. vasárnap
2019. március 31. vasárnap
„Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem? Távol van tõlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!”
(Zsoltárok 22,2)
Ismerõs érzés, olyan „Mi jöhet még?” kérdéssel. Távol érezzük magunktól a körülöttünk lévõket, s miután ebbe többé-kevésbé belenyugszunk, kérdõre vonjuk az Istent. Hol vagy? Miért nem teszel valamit azért, hogy ne szenvedjek? Testem-lelkem nem bírja már. Aztán valahonnan ismerõs lesz a mondat... A keresztrõl mondta valaki, aki a halál fölötti gyõzelme után Pártfogót ígért... Valóban távol van? Valóban nem hallja kiáltásunkat? Vagy csak mi hagytuk el valahol… „De ahol nagy a szükség, oda siet a segítség...” Mert nem hagy egyedül ma sem. Hiszem, tudom, mert ez tart meg.
A nap éneke:
HADD MENJEK ISTENEM
1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd,
Fájdalmak útjain Mindig feléd!
Ó, sok keresztje van, De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
2. Ha este száll reám, S csöndes helyen
Álomra hajtanám Fáradt fejem.
Nem lesz, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon Szállok feléd.
3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda! -
Mennyei grádicsok Fényes sora.
A szent angyalsereg Mind nékem integet.
Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
4. Csillagvilágokat Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is Hazatalál.
Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok,
Ott majd megnyughatom Örökre én!