2019. március 17. vasárnap
2019. március 17. vasárnap
„Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem?”
(Zsoltárok 119,82)
Meghalt valaki, akit ismertünk, szerettünk, aki közénk tartozott. Nem bírjuk feldolgozni a történteket. Nem találjuk a válaszokat a „miértekre”. Hiányoznak a szavak, a vigasztalás szavai. Sóvárogva tekintünk az Úristenre, akinek szent kezében vagyunk, akár élünk, akár meghalunk. Vigasztalj meg minket, Urunk, enyhítsd a gyászunkat! A hitünkkel van kibe, van mibe kapaszkodnunk! Ne hagyj minket elveszni, ne hagyd, hogy kicsinyhitûségünk eltakarja elõlünk azt, aki legyõzte a halált, aki él, aki most is megvigasztal: Jézust. Hiszen „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”.
A nap éneke:
KÉRJÜK AZ ÁLDÁST