2019. június 26. szerda
2019. június 26. szerda
„Tanítványai odamentek Jézushoz, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” De õ így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitûek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.
(Máté 8,25–26)
A Szentírás egyik legbátorítóbb üzenete így szól: ne félj! Isten ezt üzente már a próféták által – háromszáznál is több helyen olvashatjuk így vagy ehhez hasonlóan az Ó-és Újszövetségben –, Jézus is mondja, kérdi: miért félünk, miért nem elég erõs a hitünk? Ahogyan a tanítványok a tengeren, mi is tele vagyunk félelmekkel, görcsökkel. Kérjük az Urat, hogy növelje hitünket, és láttassa meg velünk, ha hitetlen „vakságunkban” még nem látjuk: Õ nagyobb minden hatalomnál, erõsebb minden veszedelemnél, mellette mindig biztonságban vagyunk. Rakjuk le nála bizalommal mindazt, ami alatt összeroskadnánk!
A nap éneke:
MARADJ VELEM, MERT IMMÁR ALKONYUL
1.Maradj velem, mert immár alkonyul,
az éjszakának sötét árnya hull...
Aki segitne, senkim sincs nekem,
Ó szánj meg, Uram és maradj velem!
2.Amint a napfény eltűnt lassúdan,
földi dicsőség s öröm elsuhan,
Mert csak múlandó minden idelenn,
Ó Te, ki örök vagy, maradj velem!
3.Minden órában vágylak Tégedet,
nagy irgalmadat, szent szerelmedet,
Ha beszélsz hozzám, gerjedez szivem,
Uram, vigasztalóm, maradj velem!
4.Tárd ki felettem áldó kezedet
s én megcsókolom rajt’ a sebhelyet...
Földi éj múlik, de fény gyúl a mennyben,
halál völgyén túl is maradj velem!