2019. június 19. szerda
2019. június 19. szerda
„Lelkem köztetek marad! Ne féljetek!”
(Haggeus 2,5)
A maroknyi tanítványi kör a végsõ órában szerteszét szaladt Jézus mellõl. Volt, aki elárulta, volt, aki megtagadta, a többiek félelmükben elbújtak. Az, hogy az emberi gyengeség, bûn és állhatatlanság ellenére Krisztus egyháza él és mûködik kétezer év elteltével is, az ennek a prófétai ígéretnek a bizonyítéka. Isten Lelke itt van, köztünk, általa hitre jutunk, gyarapodnak a gyülekezetek, fiatalok vállalják a lelkészi szolgálatot, fennmaradt az egyház a kommunizmus évtizedei alatt is. Távoli földrészekre mennek misszióba önkéntesek, nem mással, mint a Szentlélek erejével és a hittel. Adja Isten, hogy ebben a nehéz évszázadban, amiben élünk, legyen velünk, köztünk, bennünk mindörökké az Isten Lelke, erõsítsen és õrizzen meg minket, hogy ne kelljen – látva a magunk és a világ sok baját – félnünk.
A nap éneke:
LELKEM ÁLDD AZ URAT
refrén: Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat,
Egyedül Őt imádd!
Zengj úgy, mint soha még, Őt dícsérd!
A lelkem csak Téged áld.
1.Egy új nap kél, és már ébred minden,
Itt az idő, hogy áldjalak,
És bármi ér ma, bármit rejt az út előttem,
Hadd zengjek este is majd hálával!
refrén: Lelkem áldd az Urat!
2.Kegyelmed nagy, és türelmed hosszú,
Szerelmed mély és az égig ér,
Nem szűnök énekelni jóságodról,
Tízezer okom van, hogy zengjek még.
refrén: Lelkem áldd az Urat!
3.És egy nap majd ez a test elgyengül,
Erőm elhagy, s utam véget ér,
A lelkem mégis Téged áld vég nélkül,
Tízezer évig és mindörökké.
refrén: Lelkem áldd az Urat!