2019. január 9. szerda
2019. január 9. szerda
„Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet.”
(Zsoltárok 138,7)
Az emberi tudat sohasem fog megbékélni a sebezhetõség, a végesség, a szenvedés, a rossz és a halál gondolatával. Mindannyian biztonságban és jólétben kívánjuk tudni mind önmagunkat, mind szeretteinket. Krízishelyzetben azonban villámgyorsan összeomlanak szilárdnak hitt emberi erõforrásaink. A hit igazi természete ilyenkor mutatkozik meg: hinni annyi, mint a pusztítás közepette is az életre tekinteni és bízni Isten kegyelmében – abban a kegyelemben, amely ugyan nem törli el megpróbáltatásainkat, viszont képessé tesz a felelõsségteljes cselekvésre, tudatván, hogy a legértékesebb részünk biztonságban van.
A nap éneke:
MÍG CSAK AZ ÚR