2019. augusztus 26. hétfő
2019. augusztus 26. hétfő
„Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.”
(Zsolt 24,1)
A zsoltáros ezzel az igével mintegy felemel, és rálátást ad a teremtett világra, mintha egy repülõgép ablakán át látnánk: minden, ami van, az egész „földkerekség és a rajta lakók” az Isten által lettek teremtve, és az Õ tulajdonai. Hallatlan megtiszteltetés – mondhatni: kitüntetés –, hogy élhetünk ezen a földön, hogy mindazt a szépet és jót, amit nyújt a föld, élvezhetjük. De még nagyobb felelõsség, hogy úgy vigyázzunk rá, mint akiknek el kell majd számolniuk vele! Ne pusztítsuk, hanem próbáljuk õrizni, gyarapítani. Az ige másik nagy üzenete, hogy mi is mind az Istenéi vagyunk, ez pedig hálára kell, hogy indítson bennünket. Nem kallódó, senkinek-nem-fontos lények vagyunk. Az Úré vagyok: Õ alkotott, Õ vigyáz rám napról napra, Õ kísér végig életem napjain, és Õ fog várni a halálon túl is. Erõt adó, vigasztaló gondolat.
A nap éneke:
AZ ÚRÉ MINDEN HATALOM