2018. október 27. szombat
2018. október 27. szombat
„Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki.”
(1.Mózes 12,4)
A Krisztusra épült élethez ez is hozzátartozik: az Úr nemcsak a szívemben él, vagy a nyelvem szól róla, hanem igyekszem úgy is élni, „ahogyan az Úr mondta…” – amint ebben az igében olvassuk. Indulok, ha kell; szeretném az életemet „hozzáigazítani”. Lehet, hogy idegen az út, de van „útmutatóm”. És „velem vándorol…” Ez nemcsak Ábrahám tapasztalata, hanem a miénk is lehet! Reformáció hetében Isten segítsen bennünket Krisztusra alapozott, újra meg újra rá épülõ, szavára figyelõ, benne reménykedõ, róla szóló, kegyelmébõl élõ, vezetését kérõ és útján járó életre! Épüljön életünk – az egyetlen alapon!
A nap éneke:
VÁNDORÚTAM
1.Vándorutam roskadozva járom,
Lelkemen borong a fájdalom.
Éjszakán is elkerül az álom,
Akkor is a szívem fájlalom.
Lásd Uram, hogy bűnöm, mint a tenger!
Néha majdnem összeroskadok!
Nézd előtted áll egy bűnös ember,
Szánj meg ó, mert méltó nem vagyok!
2.Ködbe tűnt a szívem tarka rétje,
Bánatom az égig tornyosul.
Zord magányom kínzó éjsötétje,
Szívet tépő módon rám borul.
Lásd Uram, hogy...
3.Golgotán hullt értem is a véred,
Értem hordtál töviskoronát.
Véred által nyertem el kegyelmed,
Megfizetted bűneim díját.
Láttad azt, hogy bűnöm, mint a tenger,
Nálad-nélkül összeroskadok!
Kegyelmedbe elmerül a lelkem,
Téged dicsér már az életem.
4.Éjszakán már nem kerül az álom,
Minden gondom Néked átadom.
Vándorutam most már veled járom,
Tudom készen vár az otthonom.
Ó, Uram, már várom azt a percet,
Hívásodra mikor mehetek,
Vársz reám a boldogok honába
Ott veled örökké élhetek.