2018. november 11. vasárnap
2018. november 11. vasárnap
„Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélõszéke elé.”
(2.Korinthus 5,10)
Az egyik ókori egyházatya prédikációja szerint az ember élete azzal telik el, hogy a durva anyagból kifaragja saját szobrát, ahogyan azt Isten szeretné látni. Ezeket a szobrokat azonban mindig „idõ elõtt”, tökéletlen állapotban leplezik le, mert a mûvet csak a kegyelmes Isten fejezheti be. És mégsem állhat meg kezünkben a vésõ: a hit, a remény és a szeretet igéje!
A nap éneke:
MIND JÓ AMIT ISTEN TÉSZEN