2018. június 7. csütörtök
2018. június 7. csütörtök
„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben.”
(Zsoltárok 90,14)
A zsoltáríró mulandóságának tudatában kiált Istenhez. Azt kéri tõle, hogy ha már el kell múlnia ennek a földi életnek, õ maga szépítse meg jelenlétével napjait. Isten a hûségérõl biztosított bennünket. De vajon mi komolyan vesszük ezt? Mi is hûségesek vagyunk hozzá? Az egész életünknek naponkénti megtéréssé kell válnia.
A nap éneke:
KEGYELMED VÉGTELEN URAM