2018. június 20. szerda
2018. június 20. szerda
„Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”
(Máté 20,15)
A példázat szerinti szõlõsgazda egyenlõ módon jutalmazta minden felfogadott béresét. Nagy volt a zúgolódás, mikor egy-egy dénárt kapott az is, aki egész nap dolgozott, és az is, aki csak egy órán keresztül végezte a munkáját. A történet emlékeztet arra, hogy a szõlõsgazda – vagyis Isten – nem emberi mérték szerint mér. Az örök élet ajándékát nem azért nyerheti el az ember, mert „több idõt töltött” az Úr szõlõjében munkálkodva, mint társai – hanem egyedül azért, mert megtér, és Megváltójának vallja Jézus Krisztust!
A nap éneke:
LELKEM ÁLDD AZ URAT
refrén: Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat,
Egyedül Őt imádd!
Zengj úgy, mint soha még, Őt dícsérd!
A lelkem csak Téged áld.
1.Egy új nap kél, és már ébred minden,
Itt az idő, hogy áldjalak,
És bármi ér ma, bármit rejt az út előttem,
Hadd zengjek este is majd hálával!
refrén: Lelkem áldd az Urat!
2.Kegyelmed nagy, és türelmed hosszú,
Szerelmed mély és az égig ér,
Nem szűnök énekelni jóságodról,
Tízezer okom van, hogy zengjek még.
refrén: Lelkem áldd az Urat!
3.És egy nap majd ez a test elgyengül,
Erőm elhagy, s utam véget ér,
A lelkem mégis Téged áld vég nélkül,
Tízezer évig és mindörökké.
refrén: Lelkem áldd az Urat!