2018. február 11. vasárnap

2018. február 11. vasárnap

„Isten nem a holtak Istene, hanem az élõké.”

(Márk 12,27) 

Isten mindenkié. De nem a holtaknak "van szükségük" rá, hanem az élõknek. A holtak sorsa eldõlt: örök öröm vagy örök gyötrelem. Aszerint, hogy életükben kérték-e, hogy Jézus tisztítsa meg szívüket a bûntõl. Aszerint, hogy szabaddá lettek-e a rossztól Jézus által. Az élõk még itt küzdenek, építenek, igyekeznek. De tudják-e, hogy miért és hová? Mi az értelme küzdelmeinknek, és ki segít a megoldásban, célhoz érésben? Isten az élõk Istene. A mienk! A tied is. Segít elevenné, érdekessé, élvezhetõvé, eredményessé, értelmesé tenni az életünket. Vele járj, akkor jól jársz.

A nap éneke:
AZ ÚR LÉGYEN ÁLDOTT

1.Az Úr legyen áldott, nagy dolgokat tett;

leküldte a földre, kit úgy szeretett;

ó lásd, jézus érettünk halt kínhalált,

hogy megnyissa nékünk az üdv ajtaját.

/: Õ az Úr!:/ hallja ezt föld és ég!

/: Õ az Úr!:/ áldja õt minden nép!

Ó, jöjj, vár a megváltó: hû szeretet,

jöjj, adj néki hálát: nagy dolgokat tett.

2.Jöjj, zengj néki vígan, jöjj, áldd az Urat;

mily szent öröm az, mely az úrban vígad.

De még fényesebb lesz az égi öröm,

ha Jézusnál örvendünk majd odafönn.

Õ az Úr! ...