2018. december 17. hétfő
2018. december 17. hétfő
Krisztus mondja: „Én örök életet adok az én juhaimnak, és senki sem ragadhatja ki õket az én kezembõl.”
(János 10,28)
Megváltónknak van még jó néhány „én”-nel kezdõdõ mondata az evangéliumokban. Ám ezek nem a manapság oly divatos „mert én megérdemlem” egoizmus kezdõszavai. Jézus azért „kínálja” magát nekünk ilyen „öntudatosan”, mert õ meg is cselekszi azt, amit ígér. Hatalmánál, küldetésénél fogva jelentheti ki ilyen erõteljesen: Én örök életet adok nekik... A hozzá fûzõdõ viszonyunk minõségileg valami egészen más, mint a többi kapcsolatunk. Védelme, békessége, elfogadása és szeretete minden körülmények között az õ juhaié. Senki és semmi nem ragadhat ki minket az õ kezei közül. Sem a jelen kétségei, sem a jövõ titkai nem morzsolnak fel minket, ha teljesen a Jó Pásztorra bízzuk magunkat.
BÉKÉS ADVENTI VÁRAKOZÁST!
A nap éneke:
JÉZUS A JÓ PÁSZTOR