2018. december 1. szombat
2018. december 1. szombat
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyûjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyûjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!”
(Máté 23,37–39)
Jézus minket is sirat, Jeruzsálem mai népét. Keresztények vagyunk, de ez a legritkább esetben látszik meg rajtunk. Életvitelünk nem mutatja keresztény voltunkat, és lassan megszokássá válik, hogy vasárnaponként meglátogatjuk a templomot. A Krisztushoz tartozást tudatosan kellene megélnünk; nemcsak szóval, de tettel is. Mi is elutasítjuk Jézust, még ha nem is szándékosan. Ne a külsõségeket, hanem saját hitünket tegyük élõvé, hogy méltóképpen várjuk õt.
A nap éneke:
IRGALMA MÉLY…