2018. augusztus 24. péntek
2018. augusztus 24. péntek
„Kiszáradnak-e az idegenben csörgedezõ hûs patakok? De engem elfelejtett az én népem.”
(Jeremiás 18,14–15)
Isten szeretetének az állandóságát hirdeti a természet. De Júda erre nem figyel, és ebbõl nem okul. El van foglalva saját magával, a gondjaival, a problémáival, s közben elfeledkezik Istenérõl. Pedig ha valamikor, akkor éppen most volna a legnagyobb szüksége arra, hogy figyeljen Urára, Istenére, amikor már gyülekeznek körülötte a viharfelhõk. Pál írja: ezek példaképpen történtek, és figyelmeztetésül írattak meg nekünk (1Kor 10,11).
A nap éneke:
NAGY ISTENEM
1.Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Mit alkotott Te szent Legyen szavad.
Ha látom én sok miljó alkotásod,
Kiket vezetsz és táplálsz egymagad.
refrén: A szívem áld, és hála tölti be,
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
A szívem áld, és hála tölti be,
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
2.Ha szól Igéd, és benne Rád találok
Ha láthatom, mily nagyok tetteid
Ki népedet ily gazdagon megáldod
Elhordozod, bár látod bűneit
refrén: A szívem áld, és hála tölti be...
3.Ha mennybe hívsz, majd mikor eléd állok
Megláthatom Te fényességedet
Ha majd reám szent arcod vet világot
Leborulok és dicsőítelek
refrén: A szívem áld, és hála tölti be...