2016. február 12. péntek

2016.02.11 22:16

2016. február 12. péntek

 

„Pé­ter ki­szállt a ha­jó­ból, el­in­dult a ví­zen, és Jé­zus fe­lé ment. Ami­kor azon­ban az erõs szél­re fi­gyelt, meg­ijedt, és amint süllyed­ni kez­dett, fel­ki­ál­tott: „Uram, ments meg!” Jé­zus azon­nal ki­nyúj­tot­ta a ke­zét, meg­ra­gad­ta õt, és ezt mond­ta ne­ki: „Ki­csiny­hi­tû, mi­ért ké­tel­ked­tél?”

(Máté 14,29–31)

 

Is­me­rõs kép. Ha éle­tünk prob­lé­má­it számba vesszük, eset­leg olyan nyo­masz­tó­an hat­nak ránk, hogy már nem is látunk meg­ol­dást, és két­ség­be­eset­ten gon­do­lunk a jö­võ­re: „Jaj, el­ve­szünk!” A há­zas­sá­gok­ban kü­lö­nö­sen sok­szor for­dul ez elõ. Ta­nul­juk meg, hogy nem sza­bad csak a prob­lé­mák­ra fi­gyel­ni. Sza­kad­junk el tõ­lük, és figyel­jünk föl­fe­lé! A vi­lá­got te­rem­tõ Is­ten jót al­ko­tott, és õ meg­ígér­te segítsé­gét a meg­rom­lott kap­cso­la­tok hely­re­ál­lí­tá­sá­hoz is. Ezért fi­gyel­jünk az éle­tünk­ben meg­ta­pasz­talt ke­gye­lem­re, és ez se­gít­sen új­ra Is­ten­ben bíznunk!

 

A nap éneke:

MERT KEZÉBEN TART Ő