A publikánus imádsága

2014.07.11 00:58

Nincs érdemem,

csillogó ékem,

én Istenem,

csak vétkem, vétkem!

 

Könnyes szemeim

homályos fátyolán

nem ível fénylőn

béke szivárvány.

 

Templomodban

dermedten állok,

feloldozást,

irgalmat várok.

 

Esdeklő szavam

jusson el Hozzád,

ó, ne rejtsd el

előlem orcád!

 

Haldoklik már

reményem lángja,

nincsen ember,

ki sorsomat szánja.

 

Légy irgalmas

nekem, bűnösnek,

hadd élvezzem

ízét kegyelmednek!