A publikánus imádsága
2014.07.11 00:58
Nincs érdemem,
csillogó ékem,
én Istenem,
csak vétkem, vétkem!
Könnyes szemeim
homályos fátyolán
nem ível fénylőn
béke szivárvány.
Templomodban
dermedten állok,
feloldozást,
irgalmat várok.
Esdeklő szavam
jusson el Hozzád,
ó, ne rejtsd el
előlem orcád!
Haldoklik már
reményem lángja,
nincsen ember,
ki sorsomat szánja.
Légy irgalmas
nekem, bűnösnek,
hadd élvezzem
ízét kegyelmednek!