„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.”
(Lk 2,29–32)
Életünk során az egyik legnagyobb vágyakozásunk, hogy Istennel legyünk, hogy Isten erőterében éljünk. Persze időről időre megtapasztaljuk, hogy nem érezzük, nem tudjuk megragadni. Azonban a vágyódás bennünk van. Mert érezzük, nem teljes az életünk, ha nincs benne Isten. Simeon élete is ezzel a vágyódással volt tele. De most végre meglátta őt! Így már teljes az élete. Hálás, teljes élet! Te hogy vagy most az életedben? Hálával, mert érzed Isten jelenlétét, vagy csöndben, vágyakozva az ő érkezésére?