„Hiszen az én kezem vetett alapot a földnek, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak.”
(Ézs 48,13)
Micsoda érzés, amikor visszatekintünk a jól végzett munkára: vetett ágyra, megfőzött ebédre, felépített házra, felásott kertre, megírt levélre, megmetszett fára, eltett lekvárra! Múlik az élet, és gyűlnek az alkotások. A teremtő Isten alkotótársai vagyunk. Biztos alapokon állva, hálás szívvel nézünk magunk mögé, és vesszük számba eredményeinket: a kicsiket és múlókat, a nagyokat és maradandókat egyaránt, majd felnézünk az égre, és hálát adunk Isten csodás alkotásaiért.