„Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.”
(Péld 16,33)
Ember tervez, Isten végez. Ismerjük a mondást. De vajon értjük-e, hogy miről beszélünk, amikor emlegetjük? Amikor azt mondjuk, az Istené a valódi hatalom, ezen azt értjük, hogy ő az univerzum mozgatója, kénye-kedve szerint tehet, amit akar. Benne bízó hívőként viszont tudjuk, hogy Isten nem lenne Isten, ha rosszat tervezne a világgal. Nem tesz olyat, ami rossz, ami igazságtalan. Isten hatalmának elfogadása egyet jelent azzal, hogy Istennek fogadjuk el őt. Nem szabad ettől az igazságtól megfutamodnunk, mert ez dicsőséges igazság, amely dicséretre késztet bennünket.